A szamóca, avagy a földieper története

Talán nincs is csábítóbb, ínycsiklandóbb tavaszi gyümölcs a földiepernél. Nemigen akad ma olyan ember, aki ne szeretné. Magában, cukorral, tejszínhabbal, szörpként, sőt lekvárként is fogyasztják ezt a zamatos gyümölcsöt. Azt tudjuk, hogy finom, de vajon egészséges-e?

Először is tisztázzuk a nevét! Manapság ugyanis az eper elnevezés a gyakoribb, de melyik lehet a helytálló, az eredeti: az eper vagy a szamóca?

A szamóca eredetileg vadon terem, apró kis, piros gyümölcs, amellyel sok-sok erdőben találkozhatsz, ha a szarvasok le nem legelik előled. Jellegzetes illata és zamata van. Ennek a nemesített, termesztett változatát nevezik földiepernek, ez terem ma a kertekben, és kapható a zöldségesnél. A földieper nagyon hasonlít a szamócára, ám annál jóval nagyobb. Nem keverendő azonban össze a faeperrel, amely a fákon terem, fehér vagy sötétbordós, lila színű, és régen a vándorok eledele volt.

A termesztett szamóca eredetét Kelet-Ázsiába teszik, de a vadon élő szamócát már az ősember is gyűjtögette, fogyasztotta. A római kori írásos anyagok már megemlékeznek a vadon termő szamóca fogyasztásáról, de ismert volt a germánok körében is, akik - mai szóval méregtelenítőként - nagyobb mennyiségben fogyasztották. Termesztése a XV. század környékén kezdődött, majd számos keresztezés, finomítás után alakultak ki a ma termesztett fajok.

A virágzás után egy hónappal már érnek a szemek. A szamóca folyamatosan érik, ami azt jelenti, hogy az érés alatt 2-4 naponként lehet szüretelni. Mivel érzékeny gyümölcsről van szó, érdemes kora délelőtt szedni, amikor már nem harmatos a szem, és még nincs túl meleg. A meleg és a pára káros a gyümölcs további eltarthatósága szempontjából.

A szamócával nemcsak mint táplálékkal találkozhatunk, hanem jelképként is jelentős volt. Díszítő elemként rajzolták, hímezték. Hármas levélalakja a Szentháromság jelképe lett, sok helyen még három szem szamócát is áldoztak. A szegényebb emberek körében azonban egyszerű gyümölcs maradt, amelyhez szinte elsőként jutottak hozzá a téli hónapok után, és amelyről azt tartották, hogy bármennyit ehet belőle az ember, mégse lakik jól tőle.

És micsoda egészséges! Üdítő, fiatalító gyümölcs, vértisztító hatása van. Jó a májbajok ellen, valószínűleg oldja a máj zsírlerakódásait, csökkenti a koleszterinszintet is. Intenzív a sóoldó hatása, ez az oka annak, hogy a húsevők (a mindenevő életmódot folytatók) néha nagy mennyiségben történő fogyasztása mellett kiütéseket kapnak tőle. Ám ettől nem szabad megijedni, mert néhány nap alatt megtisztul a szervezet, a kiütések elmúlnak. Fogyasztása javasolt a lábadozóknak is; húgyhólyag-, vese-, májgyulladásban szenvedőknek.

A földieper a friss fogyasztás mellett kiválóan alkalmas szörpök, dzsemek, befőttek készítésére, lefagyasztható, ám készülhet belőle bólé, sütemény, fagylalt, turmix és még ezernyi finom falat. Tartósításra a sötétebb színű fajták a legalkalmasabbak. Az erdei szamóca nem alkalmas eltevésre, mert magvaiban keserű anyag található, amely rontaná az eltett gyümölcs ízét. Azonban a vadon termő szamóca leveleit gyógyteák elkészítéséhez, izzasztóként használják.

A szamóca frissen szedve a legfinomabb. Fogyaszd, ahogy jólesik, ám cukor nélkül érezhető igazán a gyümölcs aromája, zamata!