Nem csak ízletes a kínai konyha-, hanem vidámmá, energiától duzzadóvá és mozgékonnyá tesz bennünket.
Felejtsük el mindent, amit a vitaminokról, proteinokról és kalóriáról hallottunk.
A kínai étkeknél a szín és az íz határozza meg a tápértéket.
A vörös tisztítja az ereket
A keserű íz együtt jár a vörös színnel, legalábbis a kínai hagyomány szerint. A vörös paradicsom, a pirospaprika, a cékla a szívre és a vékonybélre hat kedvezően. Éppúgy, mint a keserű teák, a rozsos ételek, a báránysültek vagy a kecskesajtok.
Ahhoz már hozzászoktunk, hogy néha le kell nyelnünk a keserű pirulát is, de jobb szívvel tesszük, ha tudjuk, hogy a Távol- Kelet tudománya szerint ezzel az ízzel megtisztítjuk testünket egyaránt. Hogy mást ne említsünk. Itt van a keserűsó. Ha nem is ilyen drasztikus módon, de hasonló hatással tisztítja meg a cikóriasaláta lelki bánattól nehéz szívünket.
De hát itt is, ami sok az sok. Ha örökké kezünkben van a keserű kávéval vagy teával teli csésze, ha ehhez még néha kis gyomorkeserű is lecsúszik torkunkon, az nem csak a gyomornak okoz bajt. Gyorsabban szárad ki bőrünk és hamarabb jelennek meg az első ráncok is. A hajhullást szintén elősegítheti az „elkeseredés”. Aztán pedig ettől leszünk igazán elkeseredettek. Vége a szerelmi lángnak? Kialudt, megszűnt, már csak az unalom ásítozik az ágyban? Ennek nem más, mint a vese az oka.”Mert túl gyenge a tüze”- mondják a Távol- Kelet szakértői. A szerelmi inger gyengülésén azonban könnyen lehet segíteni- vélik ugyanezen tudósok. A megfelelő táplálkozás egy-kettőre feltúráztatja lankadó kedvünket. Egy szelet szaftos báránysült, friss languszta, gyenge kis gödölyehús sok fokhagymával, hozzá egy pohár vörösbor- és máris befűtöttünk-vesénk kihűlt kazánjában. A tűz újból lobogni kezd, a szerelmi vágy is erősödik, az ember újra enni valónak találja partnerét. Mindez túl egyszerű és túl szép, hogy igaz legyen?
Ami tény: Kínában évezredek óta használják a gyakorlatban az egészség és táplálkozás elméletét. A nyugati világ eddig tudomást sem vett mindenről, a gomba módra szaporodó kínai éttermeknek pedig semmi közük nincs ehhez az elmélethez, (Gyakran még Kínában sem). Holott az étkezéssel kapcsolatos bölcseletek alapelemei valamennyi kultúrában és éghajlati zónában megtalálhatók. Nincs szüksége sem különleges távoli fűszerekre, sem pedig egzotikus élelmiszerekre. Pusztán új szemléletmódra. A másféle gondolkodás első alaptétele meglehetősen kézenfekvőnek tűnik: „Az evés, mint minden az életben, csak mértékletes élvezet legyen!” A második már meglepőbb: „Az ételeket csupán rövid ideig főzzük, hogy ne veszítsék el energiáikat:” A harmadik szabályhoz kicsit többet is kell tudnunk az elméletről. E szerint ugyanis „csak azaz étkezés tekinthető teljesnek, ahol mind az ötféle íz (erős, savanyú, keserű, édes, sós) a tányéron van. „A negyedik tétel egészen új szemszögből foglalkozik az étkezéssel. Itt nem a táplálék proteintartalma, vitaminjai, koleszterinszintje és kalóriaszáma a döntő. Az ételek minősége „ízük, színük, szaguk, formájuk és halmazállapotuk dönti el.” Ugyanis ezekből tevődik össze az a hatás, amely meghatározza a „Qi- t, az emberi szervezet életenergiáját.
Valamennyi ételfajta: a gyümölcs, a zöldség, a hús és a hal a fenti szempontok alapján csoportosítható. Ha már tudjuk, hogy a kínai konyha hogyan osztályozza az egyes ételféléket, akkor azt is el tudjuk dönteni, milyen hatással lesz ránk kedvenc ételünk, legyen az töltött káposzta vagy somlói galuska. Ugyanez a helyzet mindennapi italunkkal is, a kamillateától a coca- coláig. Sőt, az új szemléletmód alapján összeállíthatjuk napi értékeinket úgy, hogy azok még problémáinkra is jótékony hatással legyenek.
A sárga az arany fénye
Most értünk a nyalánkságok édes vizeire: a sárga ugyanis az édes ízzel van szoros kapcsolatban, ez pedig elsősorban a gyomorra, a lépre és a hasnyálmirigyre hat. Az édes a kínaiak szerint erőt ad. Nem csak az egész szervezetet dobja fel, hanem megteremti a lelki egyensúlyt is. Éppen ezért a távol- keletiek ajánlása szerint a különösen zűrös napokon, vagy ha nagyon nyomja valami a lelkünket- együnk édeset.
Persze ne essünk neki azonnal a csokoládénak, a tejszínhabnak, a cukornak, mert ezekről szó nincs a kínai tudományban.
Annál inkább a természetes édesítőkről, amelyek natúr formában találhatók a gabonákban, a gersliben, a mézben, a szárított gyümölcsökben, a kukoricában, a dióban, a mogyoróban és a különböző növényi olajokban. Idesoroljuk az édes zöldségféléket is, például a sárgarépa, a krumpli, a babot, a spenótot vagy a feketegyökeret. Aztán itt vannak még az édes gyümölcsök: a datolya, az alma, a szilva. A húsok közül a marhasült és a borjúhús tartozik az „édes” kategóriában.
Ha hirtelen borzasztóan megkívánunk valami édeset, akkor valószínűleg testünknek újabb energiákra van szüksége, vagy, mert a régiek kifogytak és elhagyott minden erőnk, vagy újabb nagyobb testi-lelki erőpróba előtt állunk.
Most se essünk túlzásba! Aki állandóan édes dolgokat eszeget-, még ha olyan egészséges gyümölcsöket is, mint a banán, a mangó vagy a dinnye-, annak hamarosan emésztési zavarai támadnak, amely a közérzetet előnytelenül befolyásolja. Aki „túlédesíti” magát, annak fénytelen a haja, elromlanak a fogai, törékenyé válnak a csontjai és állandóan fáradt.
A világoskéktől az égig ér kedvünk
A kék szín valamennyi tónusa- a türkiztől a tintakékig- mind a sós ízhez kapcsolódik, és különlegesen erősen hat a vesére és a hólyagra. Ebben az ételcsoportba tartoznak például a tenger gyümölcsei, a halak, a hüvelyesek, a szójaszósz és az ásványvíz is. A sós és ugyanakkor a melegítő hatású táplálékok a vese tüzét erősítik. Ez alól is vannak kivételek, például az osztriga, a kaviár és a tintahal nem „lángot” keltő ételek. A sós- kék ételek nem csak szerelmi életünket teszik mozgalmassá, hanem egész testünk energia- háztartását felpörgeti.
Azért vigyázzunk, nehogy túlfűtsük magunkat. Ha valaki állandóan két végén égeti a gyertyát, vagy örökké csak a szex jár az eszében, az jobb, ha kicsit lehűti magát. Például egy kis „Yin”- itallal, azaz ásványvízzel vagy gyógyteával.
A fentiek alapján már gyerekjáték összeállítani a kínai szemmel egészségesnek látszó menüt: legyen benne édes és sós, keserű és savanyú, na meg erős is. Tányérunkon mindig virítson valami zöld és piros, egy kis sárga és kék. A fehérről se feledkezzünk meg, de ne harapjunk a tányérba. Erről ugyanis nem szól a kínai táplálkozás- tudomány.
A zöldtől duhajok leszünk
A zöld szín a kínai tan szerint a savanyú ízhez kapcsolódik. A zöld színű élelmiszerek (petrezselyem, uborka, zöldbors, zöldparadicsom, rebarbara, ecet illetve kacsa- vagy csirkehús) különösen hatnak a májra és az epehólyagra. De mint azt az első alaptézisből már tudjuk: mértékletesnek kell lennünk. A szójacsíra például is jó „gyógyszere” a már kissé „kikezdett” májnak, de nagyobb mennyiségben csak árthat ennek a szervnek.
Még egy fontos dolog kapcsolódik a kínai elméletben a savanyú kategóriához. Hiszi, hogy a savanyútól nem besavanyodunk, hanem jókedvűek leszünk. Legalábbis jobb kedvűek. A Távol- Kelet tudósai szerint ugyanis minden, ami savanyú, az hűtő- „Yin”- hatású.
Nincs tehát más dolgunk, mint egy kis belső hűtést magukhoz venni, ha felforr az agyvizük a méregtől, ha lángol a homlokunk az erős összpontosítástól, vagy égünk a dühtől. Igyunk egy kis aludttejet, rágcsáljunk el kevés búzacsírát, hajtsunk le egy pohár sört vagy ásványvizet, majszoljunk el egy almát, vagy együnk uborkasalátát, és máris jókedvűek és vidámak leszünk.
De ne essünk túlzásba salátakészítésnél! A kivétel ugyanis itt, úgy erősíti a szabályt, hogy az ecet- savanyúsága ellenére- nem hűt, hanem fűt, különösen a máj és az epe tájékán okozhat forróságot. Ez a helyzet az alkohollal és a kávéval is. Tanulság? Jobb, ha a zöldsalátára ezentúl ecet helyett kevéske citromlevet csavarunk.
A fehér a bölcsesség színe
A fehér nem csupán bölcsességet, csípősséget is jelent. Ez a szín a tüdőre és a vastagbélre hat, az erős ízzel együtt. Ami erős, az a kínai táplálkozástudomány szerint feloldja az érzelmi blokádokat és megkönnyíti a fellegzést- mind testi mind lelki értelemben. Ugyanakkor az erős íz feldob. A hatása a tüdőre és a belekre „meleg”, azaz „Yang”. Ha tehát valaki megfázott, az többé ne a C- vitamintól és a citromtól, narancstól várjuk, hanem a csípős és a világos ételektől: egyen hagymát, pórét, nyulat, rizst, erős paprikát, fokhagymát vagy fahéjat, esetleg borsos ételeket. Az pedig számunkra sem új, hogy párpohárka rum vagy vodka jótékony hatással van az influenzánkra.
De azért ne váljunk alkoholistává, mert túl sok a jóból, a csípősből, megárthat az izomzatnak. Ha túlfűtjük tüdőnket, akkor romlik gondolkodási képességünk, állandó köhögéssel is számolhatunk.
Hideg, langyos, meleg, forró
A kínai étkezési kutatások szerint az íztől és a színtől függetlenül az ételek még aszerint is besorolhatók, milyen a termohatásuk a szervezetünkre. Az erősen melegítőtől az enyhén lehűtőig ötféle fokozatot állapítottak meg.
Felfűtenek például az erős fűszerek, a magas alkoholtartalmú italok, a forralt bor. Ezeket akkor fogyasszuk, ha nagyon fázunk, vagy influenzásak, náthásak vagyunk.
Felmelegítenek a szárnyashúsok, a fokhagyma, a gyömbér, a koriander és a vörösbor. Ezekkel azok éljenek, akik fázósak. Ha fogyókúrára adtuk fejünket, akkor is együnk valami „melegítőt”, például köményt, vagy édesköményt, rozmaringot, illetve szőlőlét. A kínai elmélet szerint ugyanis a zsír leépítéséhez energia kell, amit a meleg szállít szervezetünkbe. Persze ez ellentmond az eddig megszokott diéta szabályainak. A kínaiak csak mosolyognak azon, aki joghurttal és déligyümölccsel próbál kilóitól megszabadulni. Hiszen ezek hűtik a szervezetet, ezzel lassítják a vér keringését, ez pedig gátolja a zsír leépítését.
A közömbös ételek nincsenek hatással hőmérsékletünkre. A bab, q sárgarépa, a marhahús, a vaj, a tojás, a sajt, a mogyoró és dió, a szezám tartozik ide. De azért ezek nem hatástalanok. Sem nem fűtenek, sem nem hűtenek, de mégis olyan erőket szállítanak, amelyek a testi és lelki energiánkat összehangolják.
Hűvös hatással van ránk a legtöbb gyümölcs, zöldség- és salátaféle, amelyek erőt és új energiákat adnak. Divat a nyers ételek fogyasztása, ezek azonban csak mértékkel egészségesek, ugyanis feldolgozásuk több energiát emészt fel, mint amennyit a szervezetnek adnak.
Hideg hatásúak a déligyümölcsök, a teák, a sók és az ásványvíz. Kis adagban a hideg táplálék segít elviselni a nyári meleget. Aki túl sok hideg ételt vesz magához, az nagyon lehűti belső szerveit, ami emésztési zavarokhoz vezethet. Ezt a forró égövi országok lakói már régen tudják: inkább forró mentateát, vagy zöldteát isznak, ami hideg helyett a hűvös hatást biztosítja.
2010. május 27., csütörtök
2010. május 26., szerda
2010. május 21., péntek
MIT MOND A BIBLIA…
A rossz és a bűn eredetéről
Egy nehéz kérdés
"Muszáj bevallani – hogy létezik – a rosszat.
Az eredete még egészen titokzatos,
A jó szerzőjétől származna tán a rossz?…
De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki
Egyfelől fiait kegyelmében füröszti,
Másik kezével a rosszat zúdítja le?
Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire?
Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet,
De máshonnan se – mert minden belőle lett.
És mégis létezik – ó fájdalom – a rossz.
Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!"
(Részlet Voltaire: Vers a lisszaboni földrengésről c. költeményéből,
1756, Fordította: Petri György)
Ezek a sorok nagyon pontosan összegezik a rossz létezésével és eredetével kapcsolatos, nagy emberi kérdést. Ma is ugyanígy fogalmazódik meg e kérdés sokakban. Alfred Kastler, Nobel-díjas fizikus például így szól erről:
"Bizonyos lények életének célja azon alapszik, hogy más lényeket halálba küld, amelyeknek ugyancsak ez a célja. Hol van itt az isteni szeretet, amiről Krisztus beszél?… Isten az az erő, mely fenntartja az Univerzumot. De miért van az, hogy Isten egyszerre az az erő, mely… építi az életet, és ugyanez az erő, önmagának ellentmondva, lerombolja?" (Az a különös anyag, 268. l.)
Könyvünk előző fejezetében idéztük már Alfred Kastlert. Olvashattuk vallomását, hogy a teremtés gondolatának az elfogadása semmi gondot sem okoz neki mint természettudósnak, sőt az evolúció elképzelésénél sokkal elfogadhatóbbnak találja. De a fent idézett soraiból kitűnik, hogy a rossz eredete igazi nagy kérdés az ő számára is.
Mi a bűn?
Hogy mi minden a rossz, azt a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. De gyakorta emlegetünk egy erkölcsi fogalmat is a mindennapi életben: a bűnt. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak.
A Bibliában található meghatározása így hangzik:
Miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn? Egyértelmű, hogy a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: "A törvény betöltése a szeretet" (Róma 13:10).
A sokféle értelmezés, visszaélés, hamis szeretet hátterén azonban szükségszerű egy további kérdés: Mi a szeretet? A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: "Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé" (I. Korinthus 10:24). Összegezhetjük tehát a végeredményt:
A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája.
Az "én és te" sorrend megváltozik "te és én"-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.
Így viszont eljutottunk az előbbiekben idézett rövid, tömör bibliai bűnmeghatározás pontos értelmezéséhez is: "A bűn az a kifejlett alapelv, amely ellenkezik a szeretet nagy törvényével." (Ellen G. White: Korszakok nyomában/Nagy küzdelem, 1991, 474. l.)
A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg tehát egészen gyakorlatias módon:
A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.
Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A századunkbeli neves, külföldön élő magyar tudóstól, Selye Jánostól idézzük a következőket: "Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára." (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)
Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az "önzés törvénye" szerint kezd működni: "Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik." (I. m., 295. l.)
Majd hozzáteszi mindezekhez: "A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk." (I. m., 293. l.)
Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? "Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja" – mondja a Biblia (Példabeszédek 16:25).
"Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye… Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent…" (Ellen G. White: Jézus élete, 1989, 623. l.)
A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:
"A bűn teljességre jutva halált nemz" (Jakab 1:15).
"A bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23).
Az aranyszabály
Jézus Krisztus az egyik felhívását, amelyet a valaha is adott, összes isteni kinyilatkoztatás summájának, azaz végső mondanivalójának jelentett ki, "aranyszabály"-nak nevezték el. Ez a nevezetes ige is a másik-középpontú gondolkodás és a következetes másokért való szolgálat nagy alapelvét tartalmazza:
"Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták" (Máté 7:12).
A kereszténység egyedülálló sajátossága
Amint az előbbiekben láttuk, a természettudomány útján is el lehet jutni az élet eme nagy törvényének a felfedezéséhez a gondos megfigyelés és az eredmények elfogulatlan, precíz kiértékelése által, hiszen a valóság törvényéről van szó. Mégis egyedül a kereszténység, illetve a Biblia sajátossága, hogy következetesen tanítja ezeket, mint a titkok végső nyitját, mint a nagy emberi alapkérdések végső megoldását:
"Aki nem gyűlöli magában önszeretetét és azt az ösztönét, amelyik arra biztatja, hogy magát tekintse Istennek, nagyon elvakult ember. Ki nem veszi észre, hogy semmi sem ellenkezik ennyire az igazságossággal és az igazsággal? Mert nem igaz, hogy rászolgálunk; igazságtalan és egyben lehetetlenség is, hiszen mindenki ugyanezt kívánja a maga számára. Tehát velünk született nyilvánvalóan jogtalan kívánság, amelyről nem tudunk, de amelytől mégis szabadulnunk kell.
Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit." (B. Pascal: Gondolatok, 492. sz. töredék)
A legnagyobb, legnehezebb kérdés azonban még mindig hátravan:
Honnét származik a bűn?
Sokan kérdezik: Miért élünk ilyen világban? Így jött létre a világ, hogy itt sötétség és világosság, jó és rossz szakadatlan küzdelmet folytasson egymással? Hogy "így váltsa egymást örök romolás és teremtés", ahogy költőnk, Berzsenyi Dániel fogalmazta meg? Vagy valamely pillanattól kezdve torzult el az ember történelme, sorsa? De ha Isten létezik és Ő volt a teremtő, hogyan engedhette ezt? Ha Isten a szeretet, ő rosszat nem teremthetett; ha viszont az ő tudta nélkül került a rossz a világ gépezetébe, akkor lehet-e Őt mindenhatónak nevezni? Előbb Isten erkölcsi lénye, utóbb mindenhatósága kerül veszélybe. Így lesz "a rossz a legvitálisabb kérdés minden vallásra nézve" – ahogy Babits Mihály mondta.
Igen, a rossz kérdése valóban sok embert tart vissza Isten keresésétől és az istenhittől. Gyakorta halljuk a mindennapokban: "Hinnék, ha választ kaphatnék arra, miért van a rossz? Ha Isten valóban létezik, miért nem akadályozta meg a rossz megszületését? Ha Isten létezne, nem tűrné el ezt a sok fájdalmat, háborút, az emberi történelem vérontásait." A rossz kérdése valóban újra és újra felelevenedő és erősödő kérdése sokaknak. Csak kevesen ismerik azt az átfogó és mély feleletet, amelyet a Biblia ad ezekre a kérdésekre.
A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak "jó adomány és… tökéletes ajándék származik" (Jakab 1:17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: "nem lakhatik tenálad gonosz" – olvassuk Zsoltárok könyvében (5:5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!
A búzáról és a konkolyról mondott példázatában Jézus Krisztus arról szólt, hogy Istentől csak a "jó mag" származik (Máté 13:24). Isten életet teremtett a vetés növekedésére és az örömért, amit a bőséges termés láttán érez a gazda. A rosszat – amit a példázatban a konkoly jelképez – "valamely ellenség" szórta a jó mag, a tiszta búza közé (Máté 13:28). Jézus ebben a példázatában arra utalt, hogy a rossz egy személy cselekvése által jött létre. (Érdekes megjegyezni, hogy a Bibliából ismerős "Sátán" héber szó is ellenséget jelent.)
A bűn "atyja"
Egy másik alkalommal így szólt Jézus arról a személyről, aki a bűn szerzője:
"Az ördög atya… emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja" (János 8:44).[ii]
A Biblia másutt is szól Sátánról, avagy az ördögről, mint a bűn szerzőjéről. (Különösképpen: Ésaiás 14:12–20; Ezékiel 28:12–19; Jelenések 12:3–10; I. Péter 5:8; II. Korinthus 11:14–15; Jakab 1:13–15 stb.) A Szentírás ugyanis a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn.
Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet.[iii]
A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. Itt van azonban a következő kérdés:
Hogyan születhetett meg a bűn Isten tökéletes teremtményében?
Sokan úgy gondolhatják, hogy Sátán lázadásának az lehetett az oka, hogy már eleve volt benne valami nemtökéletes, valami mákszemnyi, morzsányi gonoszság, vagy legalábbis torz gondolat. Vagy ha ez nem is, de legalább valami "hiánynak" kellett lennie benne.
Jézus azonban azt mondotta róla, hogy ő "nem állott meg az igazságban". Ez magában foglalja azt az állítást, hogy a kezdet kezdetén ő is az "igazságban volt". Ő sem került ki Isten kezéből kevésbé tökéletesen, mint a többi teremtmény. Ezékiel próféta így szól róla: "Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben… ama napon, melyen teremtettél" (Ezékiel 28:12–13). Ésaiás próféta is "fényes csillagnak, hajnal fiának" nevezi őt (Ésaiás 14:12).
A Biblia szerint ennek az angyalfejedelemnek semmi oka nem volt arra, hogy Teremtőjével szembeforduljon. Nincs értelmes magyarázata Sátán mennyei lázadásának. "A bűn eredetére lehetetlen olyan magyarázatot találni, ami megindokolná létezését… A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával. Ha mentséget lehetne találni rá, vagy okot létezésére, akkor megszűnne bűn lenni." (Ellen G. White: Korszakok nyomában/Nagy küzdelem, 1991, 438–439. l.)
A "nem állott meg az igazságban" kifejezés azt is magában foglalja: Sátán igazságtalan, és a bűn maga is igazságtalanság. Ez a minősítés pontosan egybevág a bűnnek azzal a másik bibliai meghatározásával, amely lényege szerint ugyanazt mondja, mint az előbbiekben már idézett igéből (I. János 3:4) való meghatározás; "Minden igazságtalanság bűn" (I. János 5:17).
A bűn és a hazugság kapcsolata
Miért mondta Jézus olyan hangsúlyosan Sátánról, hogy "mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és a hazugság atyja"?
A Biblia utal arra, hogy mikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12:4). Arról is szól, hogy egy "viaskodás" alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12:7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34:14–15) Ezért csak eszmei-lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik "igazságot" tüntet fel ellene.
Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, s mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, "lapos" hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.
Hogyan jött be földünkre a bűn?
"Egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek" (Róma 5:12).
Ez az "egy ember" az első ember, illetve emberpár, Ádám és Éva. Isten "igen jónak" teremtette őket is (I. Mózes 1:31). A bűn kísértésével való szóba állásra semmi okuk sem volt. Isten azonban szabad erkölcsi választás képességével teremtette őket is, csakúgy, mint Sátánt. Ezzel összhangban nem zárta el előlük a hatalom eszközével a rossz választásának lehetőségét. Tudta, hogy úgy juthatnak a lelki-szellemi-erkölcsi fejlődés legmagasabb szintjére, ha a saját szabad erkölcsi megfontolásukkal utasítják el a bűnt, és az isteni szeretettörvény követését választják. Ehhez minden alapjuk megvolt. Egyedül ez lett volna a kézenfekvő és természetes számukra. A bűnnel való megfertőződésük egyáltalán nem volt szükségszerű.
A Biblia azonban mégis áldozatnak mondja az embert egy bizonyos értelemben. Az ember személyes, súlyos bűne volt, hogy nem bízott Isten előre adott óvásaiban és tanácsaiban – amire pedig minden oka meglett volna –, és hogy szívében helyet adott az önzés eszméjének és a Teremtője iránti hála és szeretet kötelezettségét semmibe vette. Másrészt viszont olyan merész, igazságnak feltüntetett hazugsággal kísértette meg az embert Sátán, hogy megtévesztés áldozata is lett. Nem akarta tudatosan és megfontoltan tenni azt, amit végül is tett.
Sátán szinte ugyanazt az ígéretet állította az ember elé – "olyanok lesztek, mint az Isten" (I. Mózes 3:5) –, mint amelyet Isten is adott az embernek, amellyel létének rendeltetését határozta meg. A Biblia ugyanis világosan mondja, hogy Isten "a maga képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (I. Mózes 1:27), és "úrrá tette kezei munkáin" (Zsoltárok 8:7). "Csupán" abban volt a különbség, hogy a célt Isten folyamatos lelki fejlődés, növekedés által hirdette elérhetőnek, Sátán pedig azt tanácsolta az ős-szülőknek, hogy az Istenhez való hasonlóságot úgy ragadják el Istentől, mint valami zsákmányt. Látszólag ugyanazt ajánlotta föl, csak egészen más módon és eszközökkel.
Ősszüleink legyőzhették volna Sátán hazugságait. Akkor is, és azóta is tökéletes védelmet kínált és kínál Isten beszéde. Ez mindenkor az egyetlen fegyver a rossz felismerésére és teljes legyőzésére. Jézus Krisztus is azzal győzte le Sátán minden kísértését földi életében, hogy azokat egybevetette a Biblia kijelentéseivel. Sátánnak adott visszautasító válaszai mindig így kezdődtek: "Meg van írva". Példája azt mutatja, hogy a hazugság átlátható és legyőzhető a Biblia igéi által.
A bűn szerzője nemcsak Isten ellensége, hanem az emberé is
Jézus "emberölő"-nek is nevezte Sátánt. Akiket Sátán hazugságaival belevisz a bűnök elkövetésébe, azokat egyedül hagyja a bűnben, a rosszban, hogy azután lelkileg, testileg, idegileg a nyomorba, a pusztulásba döntse őket. A bűn kipróbálása, sorozatos elkövetése és megszokása végül halálhoz vezet.
A csalás, a hazugság méretei az embergyilkosságig terjednek tehát, méghozzá évezredek óta. Sátán szedi az áldozatait, "átváltoztatva magát világosság angyalának" (II. Korinthus 11:14–15), és "ordító oroszlánként szertejárva" (I. Péter 5:8), amint a bibliai hasonlat mondja. "Ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, mind az egész föld kerekségét elhiteti" (Jelenések 12:9). Az ember bűnbeesése révén ő lett "e világ fejedelme" – amint Jézus nevezte őt (János 14:30).
A jó és a gonosz közötti nagy küzdelemről a következő fejezetben lesz szó. Egy döntő isteni ígéretet azonban már most idézzünk fel a Bibliából: Amiképpen bűn nem volt mindig, úgy nem is lesz mindig. Erről szólnak az alábbi zsoltárigék:
"Egy kevés idő még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben. (…)
Láttam elhatalmasodni a gonoszt, és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vad fa. De elmúlt, és íme, nincsen! Kerestem, de nem található.
Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé."
(Zsoltárok 37:10–11, 35–37)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)