Vízben oldódó vitaminok

B-komplex

Komplexnek nevezzük a teljes B-vitamincsoportot, amelybe az összes B-vitaminmódosulat beletartozik.

B₁-vitamin

Tiamin: vízben jól oldódó, hőre érzékeny vegyület. Jelentős szerepe van a szénhidrát-anyagcserében, miután a piroszőlősav dekarboxilezését végző enzim koenzimje, energiát generál, segíti a szénhidrátok elégetését, valamint létfontosságú szerepet tölt be az idegrendszer, az izmok és a szív normális működésében.

A tiamin-szükséglet a szénhidrátbevitellel függ össze, a gyakorlatban az energiabevitellelszámolnak. Felnőttek számára 0,125/1000 kJ tiamin bevitele ajánlott, ami legalább 1 mg tiamint jelent naponta. Az idős emberekben a rosszabb tiamin felhasználás miatt 1 mg/nap bevitel javasolt még akkor is, ha energiabevitelük kisebb, mint 8 MJ/nap.

A hiánybetegség a tejsav és a piroszőlősav felhalmozódását okozza a szervezetben,neuraszténiás tünetekkel, étvágytalansággal jár, szívgyengeség és keringési elégtelenség léphet fel. Ennek eredménye a fáradtság, a gyengeség, a depresszió, valamint egyes bélrendszeri problémák.

A B₁-vitamin hiánya okozza – főleg a keleti országokban – a beriberi nevű betegséget. Felfedezése és gyógyítása Christiaan Eijkmannmalájföldi holland katonaorvos nevéhez fűződik.

A történet érdekes: Eijkmann idejében ezt a betegséget fertőző eredetűnek gondolták, mert a gyarmatokon tömegesen jelentkezett. A tünetek előterében a perifériás idegek gyulladása áll, amely izomsorvadáshoz, és bénuláshoz vezet. Eijkmann felfigyelt arra, hogy a fogházudvarán tartott tyúkok, amelyek a fogház lakóihoz hasonló tüneteket mutattak, egyik napról a másikra meggyógyultak. Az ok után kutatva kiderítette, hogy a tyúkok táplálkozását megváltoztatták. Addig a foglyok által is fogyasztott hántolt rizst ették, gyógyulásukat az idézte elő, hogy takarékossági okokból az olcsóbb hántolatlan rizst kapták. Eijkmann kísérletet végzett feltevése igazolására, és bebizonyította, hogy a rizs héjában levő anyag hiánya a felelős a beriberi kialakulásáért. Ezt az anyagot ellenméregnek gondolta. Eijkmann 30 évvel később Nobel-díjat kapott, amikor Funk felfedezése nyomán a vitamin fogalmát megismerte a világ.

Tiaminban gazdag a máj, a teljes kiőrlésű liszt, a barnakenyér, a hüvelyesek, az élesztő.

Az B1-vitamin (tiamin formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények, száraztészták: 30-800 μg
• zöldség, gyümölcs: 15-300 μg
• dió, olajos magvak: 100-2020 μg (felső érték a napraforgó)
• vaj, margarinféleségek, olaj, szalonna: 0-30 μg
• húsok, húsipari termékek, máj, szív, vese: 80-800 μg
• halak: 20-100 μg
• tej: 50-180 μg
• tojás: 50-150 μg

K-vitamin

Fillokinon. A természetben két formában fordul elő: K₁-vitamin (fillokinon), amit a zöld növények, valamint a K₂-vitamin (menakinon), amelyet baktériumok szintetizálnak. A természetes K-vitaminok csak zsírban, a mesterségesen előállított származékok vízben is oldódhatnak.

Az ember K-vitamin szükségletét a táplálék K₁-vitaminja és a bélbaktériumok által előállított K₂-vitamin kb. fele-fele arányban fedezi. Normális bélflóra és vegyes táplálkozás esetén a szervezet K-vitamin ellátottsága megfelelő. A K-vitamin 10-70%-a szívódik fel.

Felnőttekben a hosszantartó antibiotikus kezelés és a csökkent K-vitamin bevitel hiánytüneteket okozhat. Gyermekeknél és koraszülöttekben a bélbaktériumok csekély száma miatt előfordulhat K-vitamin hiányon alapuló vérzékenység.

K-vitaminforrások: brokkoli, fejes saláta, káposzta, paraj, tejtermékek, méz, virágpor, méhpempő, és máj.

E-vitamin

Tokoferolok: Számos E-vitamin hatású vegyület ismert, így az alfa-, béta-, gamma-, és delta-tokoferol, valamint a szintetikus úton előállított észter-származékok, például tokeferol-acetát.

Legjobb E-vitamin forrásaink a növényi olajok, tehát a napraforgó-, búzacsíra-, tökmag-, olíva-, kukoricaolaj, a búzacsíra és az egyéb gabonacsírák, a zöld növények, a hús, a máj és a tojás.

Az emberben a tokoferol hatása kevéssé ismert, hiánya nem okoz jellemző tüneteket. A tokoferolok könnyen oxidálódnak, miközben antioxidáns hatást fejtenek ki, így megakadályozzák a többszörösen telítetlen zsírsavak oxidációját. Biológiailag a D-alfa-tokoferol a leghatásosabb. Antisterilitás-vitaminnak is nevezik, gyulladásgátló hatása is ismert. Újabb kutatások szerint rákmegelőző ill. -gyógyító hatása is van. A vegyes táplálék E-vitamin tartalma nagymértékben függ az elfogyasztott zsír mennyiségétől és minőségétől (állati zsír, vagy növényi olaj). A többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend mellett nagyobb az E-vitamin-bevitel, pl. 1 g többszörösen telítetlen zsírsav 0,5-0,8 mg-mal növeli azt.

Embernél nem fordulnak elő hiánytünetek, mert a normális vegyes étrend tartalmazza, illetve az egészséges szervezet ezekből képes előállítani a neki szükséges mennyiséget

Hiánya vérszegénységet, meddőséget, izomsorvadást okoz. Túladagolása nem ismert; bár zsírban oldódó vitamin,hipervitaminózist mégsem okoz akár napi 1,2 g bevitele sem.

E-vitaminban gazdagok a növényi olajok, zöldnövények, virágpor, méhpempő, méz, gabonamagvak, de főleg a csíráztatott magvakból nyert olajok.

Az E-vitamin (tokoferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0,1–12 mg
• száraztésztákban: 0-0,6 mg
• sajtos, túrós sütemények: 0,05–1 mg
• diós, mákos sütemények: 0,3–3 mg
• zöldség, gyümölcs: 0–3 mg
• vaj, margarinféleségek, szalonna, növényi olaj: 0,5–84 mg
• húsok, húsipari termékek: 0,5-2,5 mg
• halak: 0,2-3,5 mg
• tej: 0,1-1,6 mg
• túrók, sajtok: 0–1 mg
• tojás: 0,5-1,5 mg

Vitamin világ

D-vitamin

A kalciferol gyűjtőnév. Több azonos biológiai hatású, de kémiailag egymástól különböző anyagot jelölnek vele. Először a csukamájolajról állapították meg, hogy gyógyítja az angolkórt, majd a napfénnyel besugárzott táplálékról is megállapították ugyanezt. Az utóbbiból kristály formájában előállított anyagot D₁-vitaminnak nevezték el, amely kalciferolt és lumiszterint tartalmaz. Az erősebb hatású kalciferol a D₂-vitamin nevet kapta. A további kutatások még egy anyagot fedeztek fel, a 7-dehidrokoleszterint, amely a bőrben ultraibolya sugárzás hatására, D₃-vitaminná alakul. Az állati eredetű élelmiszerek D₃- és D₂-vitamint, a növényi eredetűek D₂-vitamint tartalmaznak.

A D-vitamin-hatású vegyületek szteroidszármazékok. Táplálkozás-élettani szempontból a D₂- (ergokalciferol) és a D₃- (kolekalciferol) vitamin jelentős. Biológiai hatásukat tekintve aktívabb a D₃-vitamin, amely a bőrben az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik, előanyagából, a 7-dehidrokoleszterinből. Ez előbb a májban, majd a vesében alakul tovább, az aktív 1,25-dihidroxi-D-vitaminná (kalcitriollá).

A D-vitamin elősegíti a kalcium és foszfor felszívódását a bélcsatornából, és közvetlenül befolyásolja a csontképződést.

A szervezetbe kerülő egyes idegen anyagok (ólom, kadmium), valamint egyes gyógyszerek növelik a vitaminszükségletet. A legbőségesebb kalciferol-források a halmájolajok, máj, virágpor, méz, méhpempő, tojás, tej és tejtermékek, de egyes élelmiszereket (például gyermektápszereket, tejtermékeket, margarinokat) is D-vitaminnal dúsítanak.

Hiánya gyermekekben angolkórt, felnőttekben csontlágyulást okozhat, de az általános tüneteken túl a vesekőképződés veszélye is fennáll.

Újabban komoly, jó minőségű vizsgálatok sugallják, hogy az elégtelen D-vitamin szint daganatos betegségek kialakulásának vagy kiújulásának kialakulását növelheti (egyes vizsgálatok szerint akár 60%-kal is).

Hipervitaminózisa azt eredményezi, hogy megemelkedik a vér kalcium-szintje, túl sok épül be a csontokba, az érfalakba; növeli az érelmeszesedés kockázatát, növekedési zavarokat okozhat.

A D-vitamin (kalciferol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: nem jellemző
• száraztésztákban: 0-0,4 μg
• zöldség, gyümölcs: nem jellemző
• vaj, margarinféleségek: 0,5-7,5 μg
• húsok, húsipari termékek: 1-4 μg
• halak: 0,5-10 μg
• tej: 0,05-0,3 μg
• tojás: 1 μg 
• A legjobban a bőrben képződik, ha azt elegendő napfény éri. Napfény hiányában (például télen) D-vitamin forrásaink a halmájolajok, a máj, a tojás, a tej és a tejtermékek, margarinok.

Zsírban oldódó vitaminok

A-vitamin

Retinol. (régi nevén: axeroftol) A táplálékkal bevitt retinol gyakorlatilag teljesen felszívódik. A provitaminok vitaminná történő átalakítása során a béta-karotin kb. egyhatoda, az egyéb karotinoknak csupán az egytizede alakul át retinollá. Mivel a karotinok fontos szerepet töltenek be a szükséglet kielégítésében, bevezették a retinolekvivalens fogalmát. A retinol-ekvivalens a hasonló kémiai szerkezetű, azonos biológiai hatású vegyületek közös neve. A legfontosabb A-vitamin hatású vegyületek: a retinol, retinal, és provitaminok: alfa-, béta- és gamma-karotin, egyébkarotinoidok. Biológiailag a legaktívabb a béta-karotin.

Az A-vitamin szükségletet a vegyes táplálkozás fedezi. A szükséglet növekedésével kell számolni a zsíremésztés, felszívódás zavarai, vagy számos idegen anyag, gyógyszer fogyasztása esetén.

A túlzott A–vitamin bevitel súlyos toxikus tüneteket okoz.

Az A-vitamin hiánya a korai szakaszában az ún. farkasvakságot okozza, amikor szürkületben, vagy gyenge világítás esetén látászavar következik be. Az A-vitamin nélkülözhetetlen a szemideghártya (retina) fényérzékeny anyagának, a látóbíbornak a felépítésében. Nevét is innen kapta. Jellemző még az A-vitamin hiányra a hámszövet-, könnymirigy-elsorvadása, a verejték- és faggyúmirigyek megbetegedése, a bőr kiszáradása, a szőrzet és a hajszálak törékenysége, kihullása. Gyermekeknél a csontosodási folyamat sérülése következtében növekedési zavar is bekövetkezhet.

A felnőtt ember napi szükséglete kb. 1,5 mg (más források szerint csupán 900 µg), terhesség és a szoptatás ideje alatt 2,0-2,5 mg. Túladagolás esetén hipervitaminózis: sárgás bőrszín, hajhullás, bőrgyulladás stb. léphet fel.

A-vitamint a máj, vese, szív, tojássárgája, tengeri halak, narancsfélék, sötétzöld leveles zöldségek, paradicsom tartalmaznak, A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, pirospaprikábantalálunk.

Az A-vitamin (retinol formában) jellemző mennyisége 100 g élelmiszerben:

• gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: nyomokban 
• száraztészták: 0-0,04 μg
• sajtos, túrós sütemények: 5-50 μgzöldség, gyümölcs: 0-0,01 μg
• vaj, margarinféleségek: 250-650 μg
• húsok, húsipari termékek: 0,3-70 μg
• májak, májkészítmények: 1500-1600 μg
• szív, vese és készítmények: 5-500 μg
• halak: 10-60 μg
• tej: 30-100 μg
• tojás: 350-600 μg
• Az A-provitamin (karotin formában) jellemző mennyisége 100g élelmiszerben:
  • gabonafélék, hüvelyesek és őrleményeik, kenyerek, péksütemények: 0-1,5 mg
  • száraztésztákban: 0-0,04 mg
  • sajtos, túrós sütemények: 0 mg
  • zöldség, gyümölcs: 0,1–12 mg (felső érték a sárgarépa)
  • vaj, margarinféleségek: 0,2-0,5 mg
  • húsok, húsipari termékek: nem jellemző
  • halak: 0,5–2 mg
  • tej: 0,005-0,1 mg
  • tojás: 0,5-1,2 mg

Vitaminok

            Az emberi szervezetbe a vitaminokat a táplálékkal kell bevinni. A vitaminok közül egyesek akémiailag hozzájuk hasonló szerkezetű anyagból, az elővitaminokból (provitaminok)képződnek. Léteznek antivitaminok (vitamin-antagonista), olyan anyagok, amelyek valamilyen vitamint kiszorítanak az enzimekből. Vitaminhiányos táplálkozás esetén kóros tünetek jelentkezhetnek: enyhébb esetben a vitaminszegénység (hipovitaminózis); súlyosabb esetben vitaminhiány léphet fel. Ugyanakkor túlzott bevitelük is káros lehet, ilyenkorhipervitaminózisról beszélünk (ez például vitamintabletták mértéktelen szedése esetén alakulhat ki), s ez szintén súlyos betegségtünetekkel járhat.A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, kis molekulájú, különféle kémiai összetételű biológiailag aktív szerves vegyületek.

A vegyes táplálkozás általában fedezi a vitaminszükségletet, de az étrend összeállításánál nem csak arra kell törekedni, hogy a táplálék nyersanyaga vitaminban gazdag legyen, hanem figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ételek elkészítése során – főleg a hevítés hatására – a vitaminok 10-50%-a is elbomolhat, elveszhet. Az egészséges szervezet működéséhez nemcsak vitaminokra, hanem ásványi anyagokra,kofaktorokra és nyomelemekre is szükség van.

A vitaminok két fő csoportja

A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:

1. Zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),
2. Vízben oldódó vitaminok

A két csoport tagjai között aligha van vegyi rokonság, de a vízben oldódó B- és C-vitaminok között sem találunk ilyet. A szervezet számára azonban mindkettő szükséges, a szervezet védekező mechanizmusát erősítik. A vitaminok élettani hatására leginkább hiányuk (az avitaminózis) esetén fellépő betegségekből következtethetünk.

Kísérletek

Az 1910-es években jutott el a tudomány odáig, hogy az évszázados tapasztalatokat összegezze. A tápláléknak az energiát szolgáltató tápanyagokon, az ásványi sókon és a vízen kívül egyéb járulékos anyagokat is kell tartalmaznia. Ezeket az anyagokat Kazimierz Funklengyel biokémikus nevezte el vitaminoknak 1912-ben.

Kísérleti úton megállapították, hogy a patkányok zavartalan fejlődéséhez legalább két ilyen anyagra van szükség. Az egyik zsírban vagy zsíroldószerekben, a másik pedig vízben oldódik. Ekkor nevezték el az elsőt A-, a másodikat B-vitaminnak.

A vízben oldódó vitaminról kiderült, hogy a skorbutra hatástalan – tehát kell lennie egy harmadik vízben oldódó anyagnak is. Ezt nevezték elC-vitaminnak. Majd az A-vitaminról állapították meg, hogy két vitamin keveréke. A csukamájolaj több órán át 100 °C-on tartva elvesztiszaruhártyafekély (xeroftalmia) gyógyító hatását, de az angolkórra még így is hatásos, ezért ezt D-vitaminnak nevezték el. Később a harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin következett. Ezzel majdnem egy időben felfedezték, hogy a B-vitamin sem egységes, így jutottak a B₁-vitamin, majd később a hevítési kísérletek után a B₂-, B₆-, és B₁₂-vitaminok felfedezéséhez. Találtak még más alkotórészeket is, amelyek kémiai szerkezetét már ismerték, ezeket kémiai nevekkel látták el (például: biotin, nikotinsav,pantoténsav), de emellett B-komplexen belüli számmal is (sőt, egyeseket több jelöléssel is, például biotin: B₇-vitamin, H-vitamin). Később természetesen a többi vitamin szerkezetét is meghatározták.

Vitaminhiány (avitaminózis)

A vitaminról alkotott fogalmunk, az utóbbi évtizedek kutatásainak eredményeivel, tovább módosul. Kiderült egyes vitamin jellegű anyagokról, bár ennek ellenkezőjét gondolhatnánk, hogy más állatfajok számára egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Az emberben a B₁₂- és K-vitamin vitaminhiányos állapotát hiányos étrenddel nem lehet létrehozni, mert a normális bélbaktérium-flóra ezeket képes előállítani. Ha azonban a szervezetben (pl. a tápcsatorna egy részének műtéti eltávolítása miatt) felszívódási zavarok lépnek fel, vagy antibiotikumos kezelés következtében elpusztul a bél baktériumflórája, kialakulhat a hiánybetegség.

Néhány hiánybetegség:

• Zsibbadás (C₁₂-vitamin hiánya)
• Farkasvakság (A-vitamin hiánya)
• Beri-beri (B₁-vitamin hiánya)
• Vészes vérszegénység (B₁₂-vitamin hiánya)
• Skorbut (C-vitamin hiánya)
• Angolkór (D-vitamin hiánya)
• Véralvadási zavar (K-vitamin hiánya)
• Pellagra (niacin, azaz a B₃-vitamin hiánya)

A vitaminok túladagolása

Léteznek dokumentációk arra, hogy egyes vitaminok nagy mennyiségű szedésének mellékhatásai vannak. Minél magasabb a túladagolás mértéke, annál erősebbek a mellékhatások.

Kizárólag természetes élelmiszer-fogyasztással általában nem érhető el a túladagolás.

A vitaminok túladagolása csak ritkán okoz maradandó megbetegedést. Gyakran a vitaminkészítmények adalékanyagai okozzák a mellékhatásokat – néhány esetben maradandót is.

A tolerált mennyiség személyfüggő, korreláció mutatkozik a kor, nem, egészségi terheltség és a vitaminszükséglet között.

Amerikában 2004-ben 62 562 esetet regisztráltak; a 80%-a 6 éven aluli gyermekeknél történt, 53 súlyos megbetegedés volt, de 3 halálozás is bekövetkezett. (vö. ismeretlen mérgezéssel csupán 19 250 főt kezeltek)

Mindez vezetett oda, hogy megállapították a „tolerable upper intake level”-t (UL), azt az adagot, amelyet a lakosság még a mellékhatások jelentkezése nélkül elfogyaszthat egy nap.

Pánikbetegség és agorafóbia

 

Az embereket két nagy csoportba lehet osztani: az egyik fele már élt át pánikrohamot, míg a másik fele még nem. Utóbbiak nem szokták megérteni, mitől félnek az előbbiek. A pánik gyakran a legváratlanabb helyzetben tör az emberre. Ül a tévé előtt, mélázva rágcsálja a mogyorót, és egyszer csak a szíve, mintha ki akarna ugrani a helyéből, elönti a víz, rettegni kezd, hogy itt a félelmetes infarktus, már érzi is a markoló érzést a mellkasában, és csak ahhoz van ereje, hogy hívja a mentőket. Máskor áll a tömött buszon, s egyszer csak úgy érzi, mindjárt elájul, lábai remegni kezdenek, hátán csorog a víz, szédül, úgy érzi nem éri meg a megállót. Aztán letámolyog, attól fél részegnek nézik, s kicsit talán jobban van. De a félelem többé nem múlik el, a félelem berágta magát a lelkébe, félelem attól, hogy jön majd a következő, még megsemmisítőbb roham. És jön, jön éjszaka, jön nappal, utcán és szerelmese karjaiban. Nem meri elmondani senkinek, még azt hiszik megőrült. Ha mégis megnyílik valakinek, furcsán néznek rá. Fél, hogy valami súlyos betegsége van, néha meg azt is reméli, csak képzeleg. Az orvosok megnyugtatják, "ez csak pánik, ma mindenkinek ez van", nyugtatót írnak fel, de nem használ: ha jön a roham, semmi nem segít. Szörnyen egyedül van, kiszolgáltatottnak érzi magát és nagyon fél.
A pánikroham tünetei A pánikroham lehetséges tünetei a következők (ezekből legalább 4 meg kell hogy jelenjen ahhoz, hogy pánikrohamról beszélhessünk): (1) heves szívdobogás, szapora szívverés
(2)izzadás
(3) remegés vagy reszketés
(4) fulladás- vagy légszomj-érzés
(5) fuldoklás (torokgombóc-érzés)
(6) mellkasi fájdalom vagy diszkomfort ,
(7) hányinger vagy hasi diszkomfort
(8) szédülés, bizonytalanság, vagy- ájulásérzés
(9) derealizáció (a realitás elvesztésének érzése) vagy deperszonalizáció (olyan érzés, mintha elvált, elszakadt volna saját testétől)
(10) megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem
(11 ) halálfélelem
(12) paresztéziák (zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés)
(13) hidegrázás vagy kipirulás, hevülés

Ha ezek a tünetek csekélyebb intenzitásuk, vagy kevesebb, mint négy jelenik meg belőlük, akkor un. limitált pánikrohamról beszélhetünk. Az itt felsorolt tünetek az úgynevezett diagnosztikus kritérium tünetei, ez egy tudományos definícióját adja a pánikrohamnak. Ugyanakkor sokaknak emellett még megfájdul a fejük, gyakori vizelési, székelési ingert éreznek, átmeneti beszédzavart tapasztalhatnak, stb.
A pánikroham definíciója Olyan jól körülírható időszak intenzív félelemmel vagy diszkomfort érzéssel, amelyben a jellegzetes tünetek közül legalább négy (vagy több) hirtelen fejlődik ki és maximális intenzitását kb. 10 perc alatt eléri. Fontos tudni, hogy önmagában egy-két pánikrohama bárkinek lehet, ez még nem pánikbetegség! A pánikrohamnak több típusa van, amit gyakran még szakemberek sem különböztetnek meg. 
A pánikroham típusai A pánikrohamokat megkülönböztethetjük a roham megfigyelhető jellegzetességei, és a biológiai-pszichológiai sajátosságai alapján is. A pánikroham az egyén számára lehet teljesen váratlan ("derült égből villámcsapás" jellegű), ekkor sem szorongató helyzet, sem szorongató gondolat nem előzi meg a rohamot. Egyes vizsgálatok szerint, ha ez a típus dominál, az antidepresszánsok hatásosak.
A pánikroham egy másik típusa, amikor a pánikroham bizonyos, az egyén számára félelmet keltő helyzetekben, gondolatok hatására szinte mindig kialakul. Ezért ezt a típust "helyzethez kötődő pániknak" nevezzük, és ez elsősorban fóbiás betegekre jellemző. A fóbiának sok fajtáját ismerjük, a pánikbetegséghez szorosan kapcsolódik az agorafóbia. A pánikroham egy harmadik típusát úgy lehet jellemezni, hogy bizonyos helyzetek, gondolatok előidézhetik a rohamot, de az nem mindig jelenik meg. Pl. a sorban állás lehet valaki számára egy ilyen veszélyes helyzet, de sorban álláskor mégsem mindig él át rohamot. Ez a rohamtípus szintén elsősorban az egyéb szorongásos betegségekre jellemző. Utóbbi két típusban egyes vizsgálatok szerint inkább a szorongáscsökkentő gyógyszerek hatékonyabbak.
Mi a pánikbetegség?
Pánikbetegséget állapítunk meg, ha a pánikrohamok váratlanok és ismétlődőek, a betegben fokozódó félelem alakul ki egy esetleges újabb rohamtól ill. annak vélt következményeitől (mások előtt történik, elájul, szívrohamot kap, stb.), a rohamoktól való félelem megváltoztatja életét, szokásait. Fontos, hogy kizárjunk minden olyan betegséget, vagy állapotot, amely pánikszerű rohamokat okozhat. A pánikbetegség előfordulhat önmagában, vagy agorafóbiával társulva. Mivel a pánikbetegség nem egységes kórkép, ezért kialakulását több elmélet magyarázza.
A pánik és hiperventilláció
A hiperventilláció, másként a gyorsabb, kapkodó légzés (a 8-16 légvétel/perc helyett 20-30 légvétel/perc), vagy túllégzés azt eredményezi, hogy a szervezetből kiürül a széndioxid és túl sok lesz az oxigén. Ennek hatására a szervezetben mindenfele átmeneti érszűkületek alakulnak ki, aminek következménye a pánikroham vezető tünetei mellett -a látászavar, homályos látás, beszűkült látás-nyelési nehézségek, gombócérzés (ebből nyelési fóbiák is kialakulhatnak!), koncentrációs zavarok stb. A hiperventilláció hatását ki lehet próbálni, ha otthon 1-2 percig gyorsan veszi a levegőt; számíthat arra, hogy pánikrosszullétei alatt tapasztalt ijesztő tüneteket fog tapasztalni, de egyben megértheti, hogy csupán ez történik a roham alatt is. Az akaratlan hiperventilláció akaratlagos légzéskontrollal és a hasi légzés gyakorlásával sikeresen leküzdhető, így megszabadulhat tüneteitől. Fontos azonban megjegyezni, hogy - mint a pánik típusainál is írtam-, a hiperventilláció nem mindig magyarázza meg a pánikroham kialakulását! Az un. spontán pánikroham esetében pl. a roham második fázisában jelentkezik a hiperventilláció. E tekintetben sajnos hallani szélsőséges nézeteket, melyek a pánikot azonosítják a hiperventillációval.
A pánik mechanizmusai
Számos vizsgálat jelzi, hogy a pánikbetegség, ill. a pánikroham hátterében többféle testi és idegrendszeri folyamat áll. Ezt jelzi a pánikroham jellemzőinek sokszínűsége is. A mechanizmus szempontjából alapvetően legalább két típust lehet megkülönböztetni. Az egyik típusra elsősorban a légzési nehézségek, a fulladásérzés a jellemző, a roham egy pillanatnyi légzés megállással szokott indulni, majd erre reakcióként kialakul a hiperventilláció. Ezt szokták spontán (váratlan) pánikrohamnak is nevezni. Itt a pszichés tényezők annyiban játszanak fontos szerepet, hogy a páni félelem az ijesztő (de egyébként ártalmatlan) testi tünetek észlelésére alakulhat ki, de ez a félelem nem törvényszerű (lásd. félelem nélküli pánikroham). E roham hátterében az oxigén/széndioxid arányt érzékelő receptorok fokozott érzékenységét tételezik fel, nevezik is ezt "téves fulladásos vészreakciónak" is. Téves, mert nincs szó fulladásveszélyről, vészreakció, mert a szervezet aktiválja magát egy képzeletbeli támadás/menekülés helyzetre. Megfigyelések szerint klausztrofóbiások gyakrabban kapnak pánikrohamot, ami arra utal, hogy talán klausztrofóbiájuk is az oxigén hiányra való fokozott érzékenységből ered. Más vizsgálatok szerint tüdőasztmások körében - akiket gyakran gyötör légszomj- szintén gyakoribb a pánikbetegség. Ezért van az is, hogy pánikbetegek ezen csoportjánál széndioxid belélegeztetésével, vagy tejsav infúzióval rohamot lehet kiváltani. Ennél a típusnál -gyógyszer-összehasonlító vizsgálatokban -úgy tűnik, hogy elsősorban az antidepresszánsok a hatásosak, szemben a szorongáscsökkentőkkel. Meg kell jegyezni azonban, hogy a tökéletes gyógyulás gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés együttes hatásaként várható. A másik típust alapvetően egy olyan hajlam jellemzi, amit "katasztrófizálásnak" nevezhetnénk. Kimutatták, hogy pánikbetegek - más típusú szorongásos betegségben szenvedőkkel, vagy egészségesekkel összehasonlítva- fokozottan hajlamosak testi tüneteiket negatívan értelmezni. E személyek fokozottan figyelik testi állapotukat, és ha számukra veszélyes, ijesztő jelenséget észlelnek, intenzív szorongással reagálnak rá, vagyis úgy élik meg tüneteiket, mintha egy katasztrófa (pl. infarktus) közeledne. Tudni kell, hogy a szorongás maga gyakran kellemetlen testi tünetekben jelentkezik, és ezektől a tünetektől megijedve a fokozódó szorongás tovább fokozza a testi tüneteket egészen a pánikroham kialakulásáig. Ezt a folyamatot öngerjesztő körnek szoktuk nevezni. E rohamtípusban a hiperventilláció jelentős szerepet kap, ugyanis a szorongó ember gyakrabban és felszínesebben vesz levegőt, ennek következtében számos testi tünet alakul ki, amely további szorongást és még fokozottabb hiperventillációt eredményez. A fokozott feszültség másik hatása, hogy az izmok megfeszülnek, ettől gyengeség érzés, izomremegés, zsibbadás, stb. alakulhat ki. Aki fog egy gumimatracot és felfújja, azonnal megtapasztalhatja, milyen hatása van a hiperventillációnak: a különbség az, hogy gumimatrac fújáskor tudjuk, hogy minek tulajdonítsuk a testi tüneteket. Sok beteg ettől az egyszerű kísérlettől is megnyugszik, mert megtapasztalja, hogy a máskor oly ijesztő tünetek bármikor "házilag is előállíthatóak". (epilepsziában, szívbetegségben e kísérlet nem ajánlott!) E típusnál a terápia "támadáspontja" a szorongás csökkentése relaxációval, kognitív terápiával, gyógyszerrel, továbbá a hiperventilláció idejében való megszüntetése légzéskontrol kezeléssel. Az agorafóbiában általában ez utóbbi mechanizmussal alakulnak ki pánikrohamok, s ennek kezelésében elsősorban a kognitív-viselkedésterápiás módszerek a hatékonyak. A két típus természetesen sokszor összemosódik, hiszen az első típusban is a légzésmegállásra kialakuló védekező hiperventilláció miatt kialakulhatnak az ijesztő egyéb testi tünetek is. Sok beteg először átél egy spontán pánikrohamot, majd félve az újabb rohamoktól a második mechanizmus révén alakulnak ki újabb rohamok. Szakemberek közt vita folyik arról, melyik elmélet az "igazi", és hogy gyógyszeres, vagy pszichoterápiás kezelés szükséges-e, vagy mindkettő. E vita sajnos megjelenik az orvosi praxis mindennapjaiban is. Sokszor orvos is, betege is csak a gyógyszertől várja a megváltást, mert egyszerűbbnek tűnik tablettákat bekapdosni. Számos beteg azonban a kezdeti javulás után visszaesik a betegségbe, vagy eleve nem javul, hiába próbálnak végig rajta mindenféle gyógyszert. A jelenség annak tulajdonítható, hogy az élet és a lélek megoldatlan problémái ritkán szűnnek meg pusztán gyógyszeres kezeléstől. Különösen igaz ez agorafóbia esetén, ahol a betegség során kialakult viselkedések (félelem egyedül lenni, utcára menni, buszra szállni) pusztán gyógyszerek hatására ritkán szűnik meg. Sok beteg pedig azért ébred rá a pszichoterápiás kezelés szükségességére, mert nem akar egy életen át gyógyszereken élni. Az érem másik oldala természetesen az, amikor a szakember gyógyszerellenes, és csak pszichológiai eszközökkel véli megoldani a problémákat. 
Mi a különbség pánikroham és pánikbetegség között? Pánikrohama bárkinek lehet egy stresszes életszakaszban, vagy egy életveszélyes, vagy annak megélt helyzetben. Pánikbetegségről bizonyos feltételek teljesülése esetén beszélhetünk csak. Pánikrohamok kialakulhatnak szorongásos betegségekben, mint fóbiákban, kényszerbetegségben, generalizált szorongásban, poszttraumás stresszbetegségben, stb. Ezekben az esetekben, bár a pánikrohamokat célzottan kell kezelni, az alapbetegséget is gógyítani kell! Agorafóbiában is gyakori, ekkor viszont - a betegség keletkezésében a pániknak kitüntetett szerepet tulajdonítunk. 
A kezelés megválasztása
A pánikbetegség és agorafóbia, ill. a más szorongásos betegségekben megjelenő pánikrohamok kezelésére megfelelő gyógyszerek és jól kidolgozott pszichoterápiás technikák vannak, melyeket csak e betegségek kezelésében járatos szakemberek ismernek. Nem minden orvos, pszichológus vagy pszichiáter ismeri a pánik és az agorafóbia kezelésének elveit, ez sokszor vezet e betegségek krónikussá válásához. Fontos tehát, hogy ne csak úgy általában szedjünk valamilyen nyugtatót, vagy antidepresszánst, vagy járjunk pszichoterápiába, hanem a tüneteinknek legmegfelelőbbet kapjuk. Ennek legjobb mércéje, hogy javul-e a betegség. Természetesen az ilyen típusú problémák javulása csak hetek után észlelhető a gyógyszerek, ill. a pszichoterápia később jelentkező pozitív hatásai miatt. Így ne hamarkodjuk el a döntést, de ha úgy látjuk, hogy nem megfelelő kezekben vagyunk, ne késlekedjünk a döntésben. A döntést természetesen tanácsos a kezelővel megbeszélni, hogyan látja ő. De végül is a döntés a mi kezünkben van.



 

Avokádó

              Az avokádó (Persea americana) a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozó, örökzöld, alacsonyan elágazó, terebélyes ágrendszerű, 10–20 m magas fa. A mexikói fajának a neve Persea gratissima.

Közép-Amerikában honos; i. e. 5000 évvel már fogyasztották. A 18. század vége óta a trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékeken világszerte termesztik. A meleg égövi országokon kívül az avokádó piaci termékként csak néhány évtized óta népszerű. Európában is gyorsan nagy gazdasági jelentőségre tett szert. Fő termőhelyei az USA, Mexikó, a karib-tengeri szigetek, Brazília, Indonézia, Új-Zéland, Izrael és Dél-Afrika.Szórt állású levelei 1–3 cm hosszú nyelűek, kopaszak, színükön sötétzöldek és gyengén fényesek, fonákjukon fénytelenek és fehéres- vagy kékeszöldek. A levéllemez elliptikus vagy hosszúkás-lándzsás, röviden kihegyezett, ékvállú, 7–40 cm hosszú és 4–8 cm széles. A kis virágok a levélhónaljakban és a hajtásvégeken elágazó, ernyőszerű virágzatokban fejlődnek. A virágtakaró sárgászöld lepellevelekből áll.
Termése, amit aligátorkörtének is neveznek, körte alakú vagy gömbölyded. Hossza akár 30 cm is lehet, és legfeljebb 15 cm széles. A héj zöld, vörösesbarna vagy feketés, fényes, sima, ráncos vagy érdes felületű, vékony bőrnemű. A világoszöld, fehér vagy sárgás terméshús vajhoz hasonló állagú, szagtalan és gyengén dióízű; mind a héjtól, mind az 5–7 cm nagyságú, gömbölyded vagy tojás alakú, kemény, világos kőmagtól könnyen elválik. A gyümölcsök párosával csüngnek a fán, ezért aztékul ahuacatl, azaz ’herefa’ a neve, innen az avokádó név.Az igénytelen avokádófa olyan területeken tenyészik, ahol a hőmérséklet átlagértéke meghaladja a 13 °C-ot; a növény állítólag −6 °C-ig fagytűrő. Sok fajtáját termesztik, ezeknek nemcsak ökológiai igényei különböznek egymástól, de a termések formája, színe és mérete is. Magról vagy dugványokkal szaporítják; oltása is megszokott eljárás. A fák 4–6 éves korukban fordulnak termőre; a virágzás után 6–9 hónappal szedik óvatosan, a nyomást és a sérüléseket kerülve az érett, de még szilárd terméseket. Fajtától függően évente 5–20 (–100) kg termést hozhat. A termések 7–19 °C hőmérsékleten legfeljebb 1 hónapig tarthatók el; erősebb hűtés károsítja őket.Az avokádó ősi haszonnövény; Közép-Amerika indiánjai évezredek óta termesztik. A nagyon tápláló, sok proteint és olajat tartalmazó terméshúst (zsiradéktartalma mintegy 25%) nyersen fogyasztják. Az avokádó megfőzve keserű, az éretlen termések pedig mérgezőnek számítanak. A terméseket a betakarítás után 1–2 hétig tárolni kell, hogy a héj a gyenge nyomásnak engedjen. Fogyasztásához a termést fel kell vágni vagy törni, a kőmagot pedig el kell távolítani; a lágy terméshúst sóval és borssal szórják meg, citromot vagy ecetetguacamole, egy pikáns étel, amit a pépesített vagy kockára vágott terméshúsból készítenek hagymával, fokhagymával, egy csepp olívaolajjal, citrommal vagy zöld citrommal és borssal, csilipaprikával vagy tabascóval fűszerezve, és mártásnak vagy salátának használják. csepegtetnek rá, illetve más módon fűszerezik, majd a héjból kikanalazzák. Különösen kedvelt
A benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavak rendkívül jó hatással vannak a szívre, az erekre és csökkentik a koleszterinszintet. Kiváló krém vaj helyett pikáns szendvicsekhez; így például pirítós kenyéren kaviárral, vagy összetörve egy kis citromlével. B-vitaminjai segítik az agysejtek alváshormon- (melatonin-) termelését.
Délkelet-Ázsiában és Hawaiion a terméshúst cukrozva vagy édes gyümölcslével keverve fogyasztják, Amerikában jégkrémet és tejes italokat készítenek belőle. A felvágott termés húsát gyorsan csúnya, feketésbarna vonalak futják be, de ez nem csökkenti az értékét, és el is kerülhetjük, ha citromlevet csepegtetünk rá. Az avokádó csekély cukortartalma miatt a cukorbetegek számára is értékes, tápláló termés.
Az érett termésekből sok A-, B1-, B2-, C- és E-vitamint tartalmazó, jól eltartható olajat préselnek, amit a kozmetikai iparban és étkezési célokra is használnak. A kőmag tejszerű nedve a levegővel érintkezve vörösre színeződik, ezért az indiánok tintának, textilfestéknek használták. Az avokádó szép, vörösesbarna fája alkalmas épületfának, bútorok készítéséhez, esztergályos munkákhoz és fafaragásokhoz.
Régóta ismert afrodiziákum, ami valószínűleg nem annyira hatóanyagainak, mint amennyire a gyümölcs sajátos külsejének köszönhető.
Magas olajtartalmánál fogva kiválóan alkalmas a kiszáradt bőr ápolására. Általában érzékeny bőrre alkalmazzák. Segíti az ekcéma megelőző és tüneti kezelését. Jótékonyan hat az arthritises (ízületi) fájdalmakra, csökkenti a koleszterinszintet.
Fogyasztása dietetikus hatású, magas vérnyomás, érelmeszesedés és gyomorbántalmak ellen ajánlják. Savtartalma jelentéktelen, így elősegítheti a lúgosítást.