MIT MOND A BIBLIA…

A világmindenség teremtő Istenéről

A bibliai teremtéstörténet

A teremtéstörténet méltó nyitánya a Bibliának. A Biblia első fejezete az "így volt" bizonyosságával szól Földünk teremtéséről. A leírás emberi tapasztalatunk számára meg közelíthetetlen, de még gondolkodásunk, sejtésünk is nehezen kapaszkodik fel hozzá. A Biblia nem az egész világegyetem, hanem egyedül a mi bolygónk teremtését követi nyomon. A sokat vitatott és misztifikált "kezdetben" kifejezés csak a Földre vonatkozik. Más helyein a Biblia sejteni engedi, hogy "egek régtől fogva voltak" (II. Péter 3:5) és a földi világ előtt már léteztek más világok is (Jób 38:4–7; Zsidókhoz 1:2; Jelenések 12:7–9 stb.). A teremtéssel és az élettel kapcsolatos kérdések, kimondva-kimondatlanul ott állnak minden emberi probléma mögött.

Miért teremtett Isten?

Mi célból hozott létre Isten világokat, s bennük a miénket is? Messzemenő következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy "Isten a szeretet". Felemelő s egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Ő a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhassék rajtuk. Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:

"Aztán mi végre az egész teremtés?

Dicsőségedre írtál költeményt,

Beléhelyezted egy rossz gépezetbe,

És meg nem únod véges végtelen,

Hogy az a nóta mindig úgy megyen.

Méltó-e ilyen aggastyánhoz e

Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?

Hol sárba gyúrt kis szikla mímeli

Urát, de torzalak csak, képe nem…"

(Az ember tragédiája, I. szín)

Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten azért teremtett, mert meg akarja osztani az örök életet és a vele járó kiváltságokat valamennyi teremtményével. Ezért, és csak ezért szólhat Dávid így emberi lehetőségeinkről: "Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél" (Zsoltárok 8:5–7).

Isten nem teremtett eleve befejezett teremtményeket

Nem abban az értelemben alkotta az Úr "tökéletes"-nek az embert, hogy azután semmi dolga se legyen már önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása, meggyőződése is benne legyen. Isten értelmesnek, azaz – a Biblia nyelvén – a "saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert (I. Mózes 1:26). Ősszüleink "felnőtt" és nem "gyermek" állapotban nyerték életüket. Maga Isten tanította őket gondolkodásra, fogalomalkotásra és megnevezésre, beszédre.

A szentháromság a teremtésben

A Biblia egésze arról tesz tanúságot, hogy a teremtés munkájában mindhárom isteni személy részt vett. Mózes I. könyve 1. fejezete is sejteti együttes jelenlétüket: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (26. vers). A teremtésben az Atya volt a tervező, a Lélek mint életadó "lebegett a vizek felett" (I. Mózes 1:2), s a közvetlen kivitelező "mint kézműves", a Fiú volt (Példabeszédek 8:30). A Biblia egyik alapvető, de az elmúlt századokban szinte teljesen feledésbe merült tanítása Jézus Krisztus teremtő mivoltát bizonyítja. "Őáltala" létezik a mindenség és a Föld is (Kolossé 1:16; Zsidókhoz 1:2), "minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" (János 1:3). Az Atya azért bízta meg Őt a közvetlen megvalósítással, mert Krisztus a teremtmények példaképe, fejlődésük célja. Isten szeretetből és fejlődésre, szabadsággal és értelemmel felruházottan teremtette meg az embert, és elébe állította a Fiút, hogy a saját Teremtője legyen a példaképe. Akinek kezéből kikerült, az lett az ember erkölcsi mintája.

Hogyan történt a teremtés?

Mindezek után talán fokozottabb érdeklődéssel tekintünk a bibliai teremtéstörténet szövegszerű leírására. Nemcsak a teremtés célja a fontos, hanem véghezvitelének módja is. A teremtéstörténet minden rövidsége ellenére, számos törvényszerűséget tár fel.

Először is azt, hogy az isteni Háromság a semmiből, puszta szóval teremtett. "És mondta Isten: Legyen… És lőn" – ezek a kijelentések Mózes I. könyve 1. fejezetének a leggyakrabban visszatérő szavai. Isten rendelkezik olyan képességgel, mellyel rajta kívül senki más, s ez talány marad számunkra egészen az újjáteremtésig. A zsoltáríró így emlékezik meg erről: "Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük… Mert Ő szólt és meglett, parancsolt és előállott" (Zsoltárok 33:6 és 9). Hasonlóképpen erősíti meg a mózesi tanítást az evangéliumokban a kapernaumi századosról szóló történet. Ez az ószövetség hitét ismerő római katona ugyanis azért mondotta a szolgáját meggyógyítani induló Jézusnak: "Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám" (Máté 8:8), mert a saját tapasztalatából ismerte, hogy az ő puszta szavára is hogyan engedelmeskednek katonái. Ha az emberi szónak is ilyen ereje van, milyen ereje lehet Isten szavának, aki minden törvényt tökéletesen ismer és alkotó szavára pontosan engedelmeskedik minden elem! Felbonthatatlan bibliai összefüggés tehát a semmiből és a szóval teremtés. Elutasítása nemcsak a Biblia elején található teremtéstörténet elutasítása lenne, hanem még inkább az evangéliumoké. Jézus földi életében is, a betegek meggyógyításánál, a halottak feltámasztásánál "csak szólt és meglett, parancsolt és előállott…"

Másodszor, a rendre és következetességre hadd hivatkozzunk. Mózes I. könyve 1. fejezete az isteni munkavégzés fölülmúlhatatlan dokumentuma. Mindent a maga idejében és helyén megalkotni: ez az igazi, "teremtő" munka. Előbb az elemek elválasztásáról, majd kiformálásáról értesülünk, a szervetlen, a szerves világ fokozatain át egészen az ember megteremtéséig. A harmadik naptól kezdve jelennek meg a növények, az ötödiktől az állatok, a hatodikon "a lakásul alkotott" világ gazdája: az ember. Nem kevesebb, mint 11-szer hangzik el, hogy Isten "mindent az ő neme szerint" teremtett. Bizonyára nem lehet ez a gyakori ismétlés véletlen az ilyen rövid leírás keretei között. A bibliai teremtéstörténet ezzel szövegszerűen is kizárja az utóbbi két évszázadban elterjedt evolúció eszméjét.

"Világosan tárul itt elénk az emberiség eredete – írja Ellen G. White –, és az ihletett feljegyzés megfogalmazása olyan egyszerű, hogy a tévedés lehetősége kizárt. Isten az embert saját képére teremtette. Nincs ebben semmi misztikum. Semmi alapja nincs annak a feltevésnek, hogy az ember a fejlődés lassú fokozatain át, az állatvilág alacsonyabb létformáiból alakult volna ki. Az ilyen tanítás a Teremtő csodálatos művét az ember földies, korlátolt elképzeléseihez alacsonyítja le. Az emberek olyan eltökélten akarják kizárni Istent a világmindenség fölötti uralkodásból, hogy inkább az embert alacsonyítják le és fosztják meg eredetének méltóságától… Az emberi család nemzetségtáblázata, ahogy ezt a Szentírás megőrizte, eredetünket nem fejlődő sejtekre, puhatestűekre és négylábúakra vezeti vissza, hanem a Teremtő hatalmára. Noha porból alkotta Ádámot, mégis »Isten fia« volt (Lukács 3:38)." (Pátriárkák és próféták, 1898, 44–45. l.)

Harmadszor egy újabb, sokat ismétlődő kifejezésre mutatunk rá. Az egyes napok végeztével mindig az áll a bibliai szövegben: "és lőn este és reggel,… első,… második,… harmadik stb. nap". Az "este és reggel" hebraizmus, vagyis a héber nyelvnek egyik sajátos kifejezése, mindig egy 24 órás napot jelent. Az egyik legfőbb botránykő a ma "vallásos" emberének szemében: hogyan is teremthetett Isten – emberi napok leforgása alatt? Nem "antropomorfizálása" ez a Teremtőnek? Szó szerint vehető-e a bibliai történet?

Elgondolkoztunk-e már azon, hogy Isten miért teremtett éppen úgy, ahogyan a Biblia állítja? Hiszen ha Ő valóban létezik és mindenható, egyetlen szempillantás alatt is teremthetett volna! Egyetlen szavára is előállott volna minden! De végbemehetett volna a teremtés évmilliárdok, évmilliók vagy évszázezrek alatt is – ha Istennek ilyen terve lett volna. Ám ahogy az előbbit, úgy az utóbbit sem tanítja a Biblia, holott mindkettőt érthető nyelven hozhatta volna tudomásunkra. Miért éppen hat napig tartott a Föld teremtése és "nyugodott meg" Isten az utánuk következőn, a hetediken? A Tízparancsolat IV. parancsolatában olvashatunk erről. Itt mondja meg az, aki a két törvénytáblát Izráel népének adta, hogy a teremtés miért történt ilyen módon. Mert ezzel örök példát, mintát kívánt szolgáltatni az ember számára életideje elrendezéséhez, a helyes életritmus kialakításához. "Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja…" – hangzik a parancsolat kezdete (II. Mózes 20:9–10). Munka és teljes megpihenés váltsa így egymást az életben! Így osszuk be időnket, mely alapja életünknek. Békés, kiegyensúlyozott lesz ezáltal az ilyen élet. Képes a megértésre, a fejlődésre, a szeretetben való erőgyűjtésre. Jézus Krisztus, a Teremtő annyira szerette teremtményeit, hogy magával a teremtés módjával és lefolytatásával is közel akarta hozni számukra azt, hogy "őhozzá hasonlatosak" lehessenek.

A Szentháromság titka

Burkoltan már az Ószövetség is szól az Istenség három személyéről, az ún. Szentháromságról. Az Újszövetség pedig egészen nyilvánvalóan, néven nevezve tesz bizonyságot a három különálló isteni személyről. Jézus nevezetes felhívásában pl. ezt találjuk: "Elmenvén széles e világra, tegyetek tanítvánnyá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" (Máté 28:19).

Atya, Fiú, Szentlélek – éppen olyan valóságosan különálló személyek, mint ahogyan minden ember egy-egy különálló személyiség, egyéniség. Isten jelleméről így szól a Szentírás: "Isten a szeretet" (I. János 4:8). Ahol pedig teljes a szeretet, azaz teljes önzetlenség uralkodik, ott teljes az egység is. A Szentháromság személyei közötti egység ilyen lelki, erkölcsi, szereteten alapuló egység. Gondolatban, érzésben, akaratban ők mindig egyek, bár különálló személyek és különböző munkát végeznek.

A minden emberben meglévő önzés miatt ilyen egységet mi két ember, még a legjobb házastársak között sem tudunk elgondolni. Azért mondja az Írás, hogy egy Istenünk van, mert különben átvinnénk a Szentháromság személyeire a mi önzéstől megrontott fogalmainkat. A Szentháromság személyei közötti egység önmagában is hirdeti: Isten a szeretet. A három különböző személy egymáshoz való viszonya a szeretet teljességének bemutatása és követendő mintája minden teremtmény számára. Hogy valóban így kell értenünk az Atya, Fiú és Szentlélek egy voltát, az kitűnik Jézus ún. főpapi imájából, amelyben így könyörgött tanítványaiért: "Szenteld meg őket a te igazságoddal…, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk" (János 17:17 és 22).

Az egyetlen, teremtő Isten

A Biblia szerint csak egyetlen Isten létezik, és Ő azért Isten, mert minden dolog és élet Teremtője, Fenntartója. Teremtő hatalma és az egész világmindenségben érvényesülő fenntartó munkája és uralma különbözteti meg őt az ál-istenektől:

"Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; mindazonáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is őbenne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala" (I. Korinthus 8:5–6).

"Az Úr igaz Isten, élő Isten és örökkévaló király… Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével… Az istenek, akik az eget és a földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!" (Jeremiás 10:10–12)

A természettudomány jelenlegi álláspontja szerint nincs tudományos felelet az eredet kérdésére

"Az anyagról szerzett mégoly kiterjedt ismereteink is olyanok, mint az ismeretlen óceánból kiemelkedő kis szigetek. A tudomány haladása közben új utakat nyit, ez azonban a régiek felszámolásával jár együtt… Világosan szólva nem tudom elhinni, hogy egyedül a véletlen és a szükségszerűség lenne felelős az evolúcióért." (Alfred Kastler, Nobel-díjas fizikus: Az a különös anyag, Gondolat, Bp., 1980, 5. és 10. l.)

"Ha élő sejt (például baktériumsejt) előállítása a cél, akkor csak azt mondhatjuk, hogy ettől még rendkívül messze vagyunk… Sok biológus véleménye szerint azonban erre soha nem fog sor kerülni. Nem azért, mert elvileg lehetetlen, hanem mert a komplexitás (bonyolultság) bizonyos fokán túl az eredmény véletlenszerű, próbálgatással történő elérésének valószínűsége gyakorlatilag nullára csökken. A legnagyobb teljesítményű elektronikus számítógépek sem tudják áttekinteni a sakkjáték összes lehetőségeit, márpedig hol van a sakk komplexitása az élő sejttől?… Az élet keletkezéséről biztosan csak annyit mondhatunk, hogy egyszer megtörtént." (Venetianer Pál: Molekuláris biológia – Tegnap, Ma, Holnap, Bp., 1978, 107–108. és 111. l.)

"Az élet tanulmányozása közben a magasabb régiókból egyre alacsonyabbakba szállunk, míg végül útközben az élet eltűnik, és ott állunk üres kézzel. A molekulák és elektronok élettelenek." (Szent-Györgyi Albert cikke: Internat. Sci. Techn., 1966. június)

Victor F. Weisskopf elméleti fizikus elnöke volt az Amerikai Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának. A világegyetem eredete című cikkéből idézzük: "Úgy tűnik, mintha »valaki« így rendezte volna el, hogy a sűrűség mindenütt egyforma legyen, még olyan helyeken is, amelyeknek nem volt soha lehetőségük arra, hogy egymással kapcsolatba kerüljenek… Vajon az anyag miért részesült előnyben az antianyaggal szemben ilyen csekély mértékben? Olyan ez, mintha »valaki« kezdetben valamivel több anyagot tett volna a fazékba, mint antianyagot… Valóban, a zsidó-keresztény tradíció olyan módon írja le a világ keletkezését, amely meglepően hasonlít a tudományos modellhez. Korábban tudományos szempontból hibásnak tűnt azt mondani, hogy a világosság korábban jött létre, mint a Nap. A jelenlegi tudományos felfogás valóban feltételezi, hogy az univerzum kezdetben különböző sugárzással volt telített, már sokkal azelőtt, hogy a Nap teremtésére sor került…" (Természet Világa, 1985/12. szám, 540–541. l.)

"Az alkotás, a teremtés titkait Isten nem nyilatkoztatta ki az embernek… Teremtői hatalma éppoly felfoghatatlan előttünk, mint öröktől való létezése… Általános az a nézet, hogy Istent is korlátozzák a saját törvényei… Általában a »természet törvényei« fogalmával jelölik meg azokat az eddig észlelt törvényeket, amelyek a látható világot uralják. De hogy tudásunk mennyire korlátozott, hogy milyen áttekinthetetlenül nagy a Teremtő munkaterülete, amelyen törvényeivel összhangban munkálkodhat, az teljességgel felülmúlja halandó emberek értelmi képességeit!… A természet csupán szolgája Teremtőjének. Isten nem szünteti meg törvényeit, sem azokkal ellentétben nem cselekszik, hanem állandóan eszközként használja őket." (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 1898, 98–100. l.)

Isten szüntelen munkálkodása a teremtett világ fenntartásában

Sokan úgy képzelik a világ működését, ahogy Madách Imre írja Az ember tragédiájában:

"Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Évmilliókig eljár tengelyén,

Míg egy kerékfogát újítni kell."

A Biblia azonban így szól:

"Jézus pedig felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (János 5:17).

"Ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent… Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk…" (Apostolok cselekedetei 17:25/b és 28/a)

"Ha csak magára volna gondja, lelkét és lehelését magához vonná: Elhervadna együtt minden test, és az ember visszatérne a porba" (Jób 34:14–15).

"A Föld nem a természetben rejlő eredeti erő által hozza meg évről évre termését, s nem az eredeti erő készteti menetelésre a Nap körül. Bolygónk irányításában szünet nélkül a végtelen hatalom keze működik. Isten szüntelenül gyakorolt hatalma tartja forgásban a Földet. A menny Istene szünet nélkül munkálkodik. Hatalma okozza a növények virágzását, hatalma által rügyezik ki minden levél, virágzik ki minden bimbó… Az emberi test nem gép…, amely ha megindul, folytatja munkáját; a szív dobog, lélegzet lélegzetet követ. Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Minden lélegzet, minden szívverés az örökké jelenlevő Isten hatalmának bizonyítéka…" (Ellen Gould White: Testimonies, VIII. kötet, 260. l.)

Az ember helyes viszonya a teremtő Istenhez

"Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, minthogy az ember Istennel nem törődve nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol Istennel, akinek engedelmességgel tartozik. Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlen lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem gyermekeiként szólít engedelmességre, azt akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk." (Johannes Amos Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma, Bp., 1990, 179–180. l.)

"Emeljétek föl a magasba szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette azokat… Miért mondod: …Elrejtetett az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait? Nem fárad és nem lankad el, végéremehetetlen a bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ésaiás 40:26–31)

"Nincs egyetlen érző ember sem, aki ha a felhőtlen éjszakai égboltra tekint, meg ne kérdezné önmagától, mi a rendeltetése a csillogó égitesteknek, és mi az, ami a világmindenség rendjét megszabja. Ugyanez a kérdés támad bennünk, ha az emberi testbe helyezett liliputi világmindenséget kémleljük, vagy akár csak azt a titkokat firtató emberi szempárt, mely minduntalan összefüggéseket keres e két világ között. Ha a megértés bármely fokáról szemléljük is a Természet megnyilvánulásainak harmonikus nagyvonalúságát, az emberi érzékelés legnagyszerűbb élményében részesülünk. Aki e nagyság egyetlen parányát is megragadja, máris… célt ért el. És észreveszi, hogy segítséget kapott, amit az élet mindennapjain kamatoztathat… Ha tekintetünket a végtelen nagyra szegezzük, hétköznapi gondjaink semmiséggé törpülnek. Van egyfajta nyugalom és lelki béke, amit csak a felsőbbrendűhöz való kapcsolódás nyújthat." (Selye János: Életünk és a stressz, Bp., 1973, 303. l.)

"Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan apró állatok nagyokkal együtt… Mindazok tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben" (Zsoltár 104:24–25, 27).

"A bölcsesség hol található, az értelemnek hol van a helye? Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földjén nem található… Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét. Mert ő ellát a föld határaira, ő lát mindent az ég alatt" (Jób 28:12–13, 23–24).

MIT MOND A BIBLIA...

A KERESZTÉNY ÉLETMÓDRÓL

---

A keresztény és az evilági élet

Gyakran érte az a vád a kereszténységet, hogy híveinek tekintetét csak az eljövendő üdvösség végcélja felé fordítja, a jelen élet iránt pedig közömbössé teszi őket. Tény, hogy voltak olyan irányzatok és személyek a kereszténység körén belül, és lehetnek ma is, akik ilyen szemléletet képviselnek, vagy legalábbis ilyen benyomást kelt a magatartásuk. A hiteles kereszténységtől azonban teljesen idegen ez a fajta életfelfogás.
A jelen földi életet valóban a jó és a gonosz, a sötétség Fejedelme "emberölő" tervei, valamint a megváltó Krisztus szabadító műve közötti nagy küzdelem színtereként mutatja be a Biblia, ahol a tökéletes boldogság, a teljes nyugalom és a megelégedett kiteljesedés elérhetetlen tényszerű okok miatt. Mindezek csak a jelen történelem végén, Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele után, a megígért, újjáteremtett földön valósulhatnak meg, ahol nem létezik többé a bűn, sem annak szerzője, sem a bűn következményei.

A jelen élet mégis végtelenül fontos, két okból:

• Az embernek itt kell felkészülnie, jellemében alkalmassá válnia az üdvösségre, "az új föld" öröklésére "ahol majd az igazság lakozik" (II.Péter 3:13). Ezért az élet minden perce és alkalma igen értékes; ezek helyes vagy helytelen felhasználása kihat az ember örök sorsára is.
• A Biblia szerint az élet Isten ajándéka. Az élet azonban inkább teher, mint ajándék, ha boldogság nélkül való. Ezért Isten megtanítja az embert arra, hogy miként lehetne életöröme a jelenlegi küzdelmek, szomorúságok közepette. A keresztény nem gyászos, komor hangulatban rója életútját, csak az eljövendőben reménykedve, hanem tudatosan törekszik Isten országának törvényei szerint élni már ebben az életben is, és örömet, boldogságot találni az igazság útjának megismerésében és követésében.

Jézus mondotta egyik példabeszédében, amelyben önmagát jó pásztorként, követőit pedig az ő juhaiként mutatta be: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek" (János 10:10). Ez tehát az isteni szándék. Ugyanezt juttatta kifejezésre Jézus a Hegyibeszéd híres boldogmondásai által is. Pál apostol egyik levelében található ez a felhívás: "Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek!" (Filippi 4:4) Más helyen is hasonlóképpen szól: "Mindenkor örüljetek" (I. Thesszalonika 5:16).
Az üdvösség avagy a bűntől való végső és teljes szabadulás végcélja felé törekvés tehát egyáltalán nem teszi közömbössé a keresztényt az evilági élet dolgai iránt, hanem éppen ellenkezőleg: felelősségteljes, tevékeny és örömteljes életre készteti. Isten utat és eszközöket mutat neki ehhez, és erőt is ad hozzá.
"Jézus... úgy mutatta be az élet dolgait, mint amelyek alárendelendőek az örökkévaló céloknak, fontosságukat azonban nem hagyta figyelmen kívül. Tanította, hogy a menny és a föld összetartoznak, és hogy az isteni igazság ismerete a mindennapi élet kötelességeinek jobb, helyesebb teljesítésére képesíti az embereket." (E. G. White: Jézus élete, Kapernaumban c. fejezetből)

A keresztény földi életcélja

Mit kezdjünk az élettel, mire fordítsuk bizonytalan hoszszúságú, de mindenképpen rövid életidőnket? Igen nagy kérdés ez minden ember számára. Vörösmarty Mihály így fogalmazta meg az életcél örök nagy kérdését a Gondolatok a könyvtárban c. versében: "Mi dolgunk a világon?"

Bízvást mondhatjuk, hogy az életcél látása, tisztázása nélkül nem lehet emberhez méltóan és boldogan élni. Mégis sok-sok ember él enélkül, és nem is ismernek tényleges boldogságot. Ha ideig-óráig örülnek is élvezeteiknek, könnyen befutnak a kiábrándultságnak, az ürességnek és a kétségbeesésnek abba a "zsákutcájába", amelyet bölcs Salamon így jellemez a saját átélt tapasztalata alapján: "Gyűlöltem az életet, mert gonosznak látszott nékem a dolog, ami történik a nap alatt. Mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! Gyűlöltem minden munkámat is..." (Prédikátor 2:18-19)
Az előbbiekben említettük már, hogy a keresztény életszemlélet szerint az evilági élet igen fontos, mert előkészületi hely és idő a végső üdvösségre. De miben áll közelebbről ez az előkészület? Mi az életcél avagy az életfeladat pontosan e jelen életre nézve?
Pál apostol így vallott élete végén a maga életcéljáról, aminek a beteljesítésén nyugodott üdvössége felől való bizonyossága:
"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon. Nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését" (II. Timótheus 4:7-8).
A "nemes harcot" azért kell vívnia a kereszténynek, hogy élete minden területén és cselekedetében a szeretettörvény érvényesüljön. Ez a küzdelem az ember saját, régi énje, a megromlott természete és a beidegződött önző szokásai ellen folyik. A"futás" - az apostol szóhasználata szerint (vö.: Apostolok cselekedetei 20:24) - az Istentől ajándékozott és kijelölt feladatok elvégzése a másokért való szolgálatban. A "hit megtartása" pedig több annál, mint hinni néhány alapvető keresztény hittételben. Az alázatos, hálás, hívő szív megőrzéséről van szó, amely egy pillanatig sem tulajdonít önmagának érdemet a "nemes harc" megharcolásáért és a "futás" elvégzéséért, mert jól tudja, hogy egyedül csak Isten kegyelme által valósíthatta meg ezeket. Úgy gondolkodik tehát, hogy egyedül Istené a dicsőség mindezekért.
E három dolgot magában foglalja az a megjelölés, amit szintén ebben az igében találunk: Elnyerni "az igaság koronáját az igaz Bíró" kezéből. A keresztény életcél legrövidebb, legszebb meghatározása ez. Tehát úgy végigélni és befejezni e földi életet, hogy Krisztus, mint isteni személy, mint igaz Bíró, odaítélhesse "az igazság koronáját", és ennek alapján megadhassa a jogot az új földön való, igaz, örök, boldog és teljes élethez.
A keresztény életmódját ez a nagy, átfogó életcél határozza meg mindenben. Ezt helyezi minden elé és fölé, megszívlelve Jézus tanításait:
"Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6:33). "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Mert micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?" (Máté 16:26)

Az egészséges életmód mint keresztény kötelesség

Az előbbiekben bemutatott cél azt kívánja, hogy az ember őrizze meg az egészségét a lehető legjobb teljesítőképesség állapotában, amennyire csak rajta áll. Nyugodt, erős idegekre, fizikai és lelki erőre van szüksége mind a "nemes harc" megharcolásához, mind pedig a másokért való szolgálathoz. Pál apostol az ókori versenyfutók példájára hivatkozva tanította a keresztény gyülekezeteket arra, hogy önuralommal törekedjenek a helyes életmódra. Hiszen a sportjátékok résztvevői is mind tudják, hogy életmódjuk és teljesítményük között egyértelmű az öszszefüggés! És a cél érdekében készek dolgokról lemondani, készek kívánságaik megtagadására. Mennyivel inkább legyen kész egy keresztény az önuralomra egy sokkal, de sokkal magasabbrendű cél érdekében:
"Mindaz pedig, aki a pályafutásban tusakodik [= a versenypályán küzd], mindenben magatűrtető [= önuralmat gyakorló], azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig hogy romolhatatlant" (I.Korinthus 9:25).
Aki ezeket az elveket magáévá teszi, az azt is láthatja, hogy az élet ajándékáért felelősséggel tartozik. Megérti, hogy kötelessége minél jobban megismerni azokat a törvényeket, amelyek szerint Isten alkotta őt, hogy ezekkel a törvényekkel összhangban éljen.
Ezernyi veszély fenyegeti az ember egészségét a bűneset utáni világban: öröklött gyengeségek, betegségekre való hajlamok, fertőzések, balesetek stb. Még a legjobb életmóddal sem biztosíthat senki magának feltétlenül tökéletes egészséget. Mennyire fontos tehát, hogy megtegye azt, amit megtehet! Mert sokat lehet tenni. A világhírű' magyar biológus, Selye János kijelentése is tanúsítja ezt:
"Bizonyos vagyok abban, hogy az emberi életkor határát káprázatos mértékben lehetne tágítani, ha nagyobb harmóniában élnénk a Természet törvényeivel." (Életünk és a stressz, 287. 1.)
A keresztény számára természetesen nem a hosszú élet a fő cél, hiszen nem csupán ennek az életnek keretében gondolkodik. Fontos azonban számára mind a fizikai, mind a lelki egészség. Tudatában van annak, hogy a lelki egészség és teljesítőképesség, sőt még az Isten Lelkével való kapcsolat milyensége is nagy mértékben függ a testi egészségtől. A Biblia így tesz tanúságot erről: "Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?" (I.Korinthus 6:19)
Ezeken az alapvető elveken túl vajon ad-e konkrét tanácsokat is a Biblia a helyes életmódra nézve? Igen, számos értékes tanácsot ad. Egy-két példa csupán, csak mintegy ízelítőül:
Mindenekelőtt a lelki egészségére és békéjére vigyázzon az ember, különösképpen az Istenben való bizalom által, mert ez kihat a testi egészségre is:
"A vidám elme jó orvosságul szolgál..." (Példabeszédek 17:22)
"Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből... és távozzál el a gonosztól. Egészség lesz ez a te testednek" (Példabeszédek 5:7-8).
Kerülje mindazokat az élvezeti cikkeket, amelyek testileg, lelkileg, erkölcsileg megkárosítják őt, így például az alkoholt:
"Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását! Könnyen alácsuszamlik, de végül, mint a kígyó, megmar, mint a mérges kígyó, megcsíp... és a te elméd gondol gonoszságot" (Példabeszédek 23:31-33).
Legyen gondja az embernek nemcsak arra, hogy mit eszik, hogy amit beépít a szervezetébe, az valóban megfe1elő táplálék legyen (erre nézve az alapvető bibliai tanács: I. Mózes 1:29), hanem még arra is, hogy mikor eszik. Mindenben értelmes fegyelmet gyakoroljon. Étkezési szokásait is hozza összhangba a természetbe beépített isteni törvényekkel. Rendeltetésszerűen bánjék a testével. "A nemes ember idejében eszik, a testnek erejéért" (Prédikátor 10:14). (A modern tudomány is tanúsítja az étkezési idők közötti rendszertelen evés káros voltát.)

Az anyagi javakhoz és a munkához való viszony

Az életcélnak kell meghatároznia a keresztény gondolkodását ezen a téren is. Becsülje meg az anyagi javakat, mint eszközt a jó célok érdekében, de belül legyen szabad a pénz, az anyagi javak hajszolásának vágyától.
"Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogva... (az emberek) átszegezték magukat sok fájdalommal" (LTimótheus 6:10).
A Biblia kijelentéseit elfogadó keresztény összes javai tényleges és végső tulajdonosának Istent tekinti, egyrészt a teremtés, másrészt a megváltás révén. Önmagát pedig úgy, mint e javak Istennek számadással tartozó vagyonkezelőjét. Ezért felelősen és nagylelkűen bánjék a kezéhez jutó anyagi javakkal, az Ige tanácsa szerint: "Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi kárba ne vesszen" (János 6:12).
"Örömest nyisd meg a te kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának" (V Mózes 15:11 ).
A lelkiismeretes, örömteljes munkavégzés isteni erkölcsi parancs. A Biblia arra inti az embert, hogy csakis ezen az úton törekedjék anyagi javakhoz jutni: "Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy ...a saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok" (I. Thesszalonika 4:11 ).
"A hiábavalóságból [= nem tisztességes úton] szerzett vagyon megkevesbül..." (Példabeszédek 13:11 )

A családi életre vonatkozó alapelvek

A Biblia arra tanítja az embert, hogy szentnek tekintse a házassági szövetséget, amelyet a bizalom és a szeretet igen értékes és érzékeny lelki köteléke kapcsol össze. Úgy mutatja be ezt a szövetséget, mint amely - jellegénél és természeténél fogva - élethossziglanra szóló, sőt még az örökkévalóságra is kiható életközösség. Csak bűnnel lehet széttömi: "Gyűlölöm az elbocsátást [= a házassági elválást] - mondja az Úr, Izráelnek Istene..." (Malakiás 2:16)
Ezért a Biblia tanácsa az, hogy az ember igen megfontoltan kössön házasságot."Segítőtársi" hivatását (LMózes 2:18) vegye komolyan, legyen kész folyton tanulni és fejlődni ebben. Ne csak a törvényes elválást és végső szakítást kerülje, hanem azt is, hogy olyat szóljon és cselekedjék, ami az eltávolodás irányába hatna, megemlékezve Jézus szaváról: "Amit Isten egybeszerkesztett [magát a házasságot, mint intézményt], azt ember szét ne válassza" (Máté 19:6).
A ma szinte általánossá lett gondolkodásmóddal ellentétben, a Biblia szerint nem a szexuális kapcsolatból áll a házasság avagy a szerelem, hanem az csupán kifejezésmódja az igaz szerelemnek. Ha nincs mögötte szerelem, csak testi kívánság, megalázó, emberhez méltatlan és lealacsonyító még akkor is, ha a házasság keretén belül gyakorolják. A Biblia hirdeti az igaz szerelemjogosultságát, mint Isten ajándékát, de elítéli azt, ha az ember vétkezik társa és önmaga ellen az üres, önző, elfajult szexualitással.
"Tégy engem mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír, a buzgó szerelem. Lángjai a tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet, a folyóvizek se boríthatnák azt el. Ha az ember vagyonát adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt" (Énekek éneke 8:6-7).
"Mert az Isten akarata a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. Hogy mindenki szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét [= a házastársát], nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Hogy senki... meg ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát. Mert igazságot szolgáltat az Úr mindezekért..." (LTheszszalonika 4:3-6)
Isten lelkiismeretes viszonyulásra készteti az embert a gyermekek vállalása és felnevelése kérdésében is. Nagy felelősség egy kis emberpalántának az életre hozása e zord világban. Ha a szülők nem tudnak olyan testi-lelki védettséget biztosítani neki, hogy - amennyiben ez rajtuk múlik - egy testileg, lelkileg egészséges gyermek, majd felnőtt lépjen az élők sorába, akkor vétkeznek gyermekük és az egész emberi közösség, ezenfelül pedig Isten ellen is azzal, hogy boldogtalan, szerencsétlen életet indítanak útnak. Természetesen nem az abortusz a születésszabályozás egészséges módja, de az értelmes, felelősségteljes családtervezésre nagyon is nagy szükség van. Íme néhány bibliai kijelentés:
"Ti atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint" (Efézus 6:4). "(A keresztények) tanulják meg, hogy elsősorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők... Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél" (LTimótheus 5:4, 8).

Keresztény szolgálat a tágabb emberi közösségben

A Biblia nem ismer pusztán csak önmagának élő keresztényt, sőt pusztán csak a maga családjának élő keresztényt sem. Mindnyájan hozzátartozunk az emberiség egészéhez. Egy igaz keresztény nem lehet közömbös a sok emberi szenvedés, segélykiáltás és szükséglet iránt.
Jézus mondotta tanítványairól földi élete végén mondott nagy imádságában:
"Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Amiképpen te küldtél engem a világra, úgy küldtem én is őket e világra" (János 17:15, 18).
A kereszténynek feladata, hogy az evangélium, az isteni megváltási terv ismeretét megossza felebarátaival. Ez a szolgálat - a krisztusi elveket követve - hatalmas odaadást és lelki energiát igényel, mert azt kívánja, hogy együttértő figyelemmel, kezdeményező szeretettel teljesítse ezt a küldetését. Sohasem lehet tapintatlan vagy agitatív, mivel a lelki erőszak éppannyira idegen Istentől, mint a fizikai erőszak: "Ahol az Úmak Lelke, ott a szabadság" (II. Korinthus 3:17).
Oda kell figyelnie felebarátaira, meg kell értenie gondolataikat, kételyeiket, kérdéseiket, testi-lelki szükségleteiket, és ahhoz mérten, annak megfelelően kell közvetítenie nekik Isten elveszett emberek iránti megmentő, segítő szeretetét és üzenetét.
Az igaz keresztény - Mesteréhez hasonlóan - mindenkor kész bármilyen szeretet-szolgálatra felebarátai iránt, (lásd: Máté 25:31-40; Lukács 10:25-37).
A maga történelemszemlélete alapján a keresztény nem társadalmi reformer és politikai harcos ugyan, de nem is passzív, tétlen szemlélő. Igazságszerető, határozott erkölcsi véleményt képvisel a tágabb emberi közösségben életével és szavaival egyaránt. Elvből tiszteletben tartja az államhatalmat, annak tudatában, hogy ez minden fogyatékosságával, bűnével és elfajulásával együtt is szükséges egy viszonylagos jogrend és a béke fenntartása érdekében. A lelkiismereti szabadság jogát azonban az államhatalommal szemben is óvja, fenntartja, ha az a lelkiismereti jogokat sértő kényszert kívánna alkalmazni.
"'Az így szól az Úr' (= Isten beszéde az ő igéjében, a Bibliában) nem állhat mögötte annak, hogy 'így szól a gyülekezet' (= az egyház), vagy 'így szól a földi hatalom' (= az állam)." (E.G. White: Az apostolok története, A templom kapujában c. fejezetből) 

"(A kereszténynek) megadatik az, amit a világ legnagyobb bölcsei a maguk dolgaiban hiába keresnek: a lélek teljes szabadsága, hogy Istenen kívül semminek alávetve és semmihez kötve ne legyenek, akaratuk ellenére semmit megtenniük ne kelljen. Míg a világban mindenütt csupa kényszert láttam: mindenkinek másként folytak a dolgai, mint kívánta; mindenki több köteléket vett magára önmagával és másokkal szemben, mint tartozott volna, s vagy a saját, vagy mások akaratának kényszerétől hajtva magával vagy másokkal mindig harcban állt,... Istenen kívül senkit maga felett állónak el nem ismert. Ezért nem hallgattak a világ parancsaira,... mert benső javaikban bizonyosak voltak... Bármit tesz vagy mond a világ, bármivel fenyegetőzik, bármit ígér, parancsol, kér, tanácsol, őt semmi meg nem ingathatja. A világ, mint ahogy mindenütt, visszás, és az igazság helyett árnyék után kapdos, úgy itt is: a szabadságot abban látja, hogy aki szabad, senkinek ne legyen semmiben szolgálatára, akár restség, akár gőg, akár gonoszság okából viselkedvén így. Ámde a keresztény egészen másképpen cselekszik: csupán a szívét keríti körül jól, hogy szabadságában megóvassék Isten számára, minden egyebet átenged felebarátja szükségletére. Ha az igaz keresztény látja, hogy felebarátjának valamiben hasznára lehet, nem habozik, nem késlekedik, nem kíméli magát, nem emlegeti érdemeit, nem zúgolódik, nem ernyed el, akár hála, akár hálátlanság a bére, nyugodtan, derűsen szolgál tovább. Ó, Isten fiainak boldog a szolgasága; elképzelni sem lehet annál nagyobb szabadságot, mint hogy az ember Isten igáját veszi magára, hogy minden egyéb köteléktől megszabaduljon. Ó, világ adta boldogtalan szabadság! Nem lehet annál nagyobb rabszolgaság, mint hogy az ember Istennel nem törődve nyomorult módon más egyebektől engedi magát leigázni, azaz behódol olyan teremtett dolgoknak, amelyeken uralkodnia kellene, s dacol IstenneI, akinek engedelmességgel tartozik. Ó, halandók, értsük meg, hogy csak egy, egyetlenegy lény van felettünk, a mi teremtő Urunk és majdan bíránk: egyedül neki van hatalma nekünk parancsolni, de ő nem úgy parancsol, mint rabszolgáknak, hanem akarván, hogy engedelmeskedve is szabadok és kötetlenek legyünk..." (J.A. Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma, Bp, 1991, 184-186. 1.)

Alvási helyzet és személyiség

Kutatók véleménye szerint az ember alvási testhelyzete fontos információkat nyújt személyiségéről.

Sleep Assessment and Advisory Service (Nagy-Britannia) kutatói a hat leggyakoribb pozíciót megvizsgálva arra jutottak, hogy mindegyik egy-egy jól meghatározható személyiségtípushoz köthető.

Magzat (41%)
Akik magzati pózba gömbölyödnek össze, kívül keménynek látszanak, de szívük mélyén nagyon érzékenyek. Ha valakivel megismerkednek, először visszahúzódóak, időre van szükségük, hogy feloldódjanak. Ez a leggyakoribb testhelyzet; a kutatásban megkérdezett ezer résztvevő 41%-a alszik így, ezen belül a nők aránya kétszeres.

Fatörzs (15%)
Akik így alszanak, az oldalukon fekszenek úgy, hogy mindkét kezük a törzsük mellett párhuzamosan van. Ők könnyen veszik az életet, aktív társasági lények, mindenben benne vannak, azonban túl hiszékenyek, naivak lehetnek.

Vágyódó (13%)
Szintén oldalt fekvő pozíció, de karjukat maguk előtt kinyújtva tartják, akik így pihennek. Ezek az emberek nyitottak, de gyanakvóak és cinikusak is. Nehezen hoznak meg egy döntést, de akkor tűzön-vízen át ragaszkodnak hozzá.

Katona (8%)
Háton fekvés, mindkét kar szorosan a törzshöz simul. Akik így alszanak, általában csendesek és visszahúzódóak. Nem szeretik a nagy hűhót, viszont az elvárásaik magukkal és másokkal szemben is igen magasak.

Szabadesés (7%)
Azt a pozíciót nevezik így, amikor az ember hason fekszik, mindkét karjával a párnát ölelve, fejét oldalra fordítja. Ők társaságot kedvelő, laza emberek, de ideges és könnyen sértődő természetük van. Nem bírják a kritikát és a szélsőséges helyzeteket.

Tengeri csillag (5%)
Háton fekvés, mindkét kar a fej fölött nyugszik a párna körül. Akik így alszanak, könnyen barátkoznak, mert mindig odafigyelnek a másikra, és segítenek a bajban. Általában nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni.

A résztvevők fennmaradó 11 %-a váltogatja a pozíciókat, vagy nem emlékezett rá, hogy hogyan alszik. Az emberek mindössze 5%-a változtatja rendszeresen az alvási helyzeteket, tehát a túlnyomó többség egyféle testtartáshoz ragaszkodik - írja a BBC.

A kutatók a különböző alvási pozíciók egészségre gyakorolt hatását is megvizsgálták. Arra jutottak, hogy a "szabadesés" helyzet jó hatással van az emésztésre, míg a "tengeri csillag" és a "katona" pozíciók horkoláshoz és rossz alváshoz vezethetnek. A háton fekvés során ugyanis a gyomor tartalma könnyebben kerülhet a szájba, ez pedig horkolást okoz, illetve nehezebb tőle levegőt venni. Ettől nem feltétlenül ébred fel az alvó, viszont nem lesz igazán pihentető az éjszakai alvás.

Idegnyugtató dió

Az ókor emberei nagyon helyesen és példamutatóan használták gyógyászatukban és táplálkozásukban környezetük növényeit. Tudták azt is, hogy egészségóvó növényeiket érési idejükben kell szüretelni és hasznosítani.

Őszi pompával búcsúzik a természet a nyártól, s várja a hideg téli nyugalmat. Az emberek is követik a természet rendjét, megváltozott életmódjukkal készülnek a télre. Ilyenkor magas kalóriatartalmú tápanyagokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal töltjük fel szervezetünket. Ebben segít az egyik fontos csonthéjas, a dió. Nonstop gyógyszertár A diófa minden évszakban elhalmoz minket áldásaival, valóságos nonstop gyógyszertár. A terebélyes, 10-20 méter magasra is megnövő diófa (Juglans regia) pompás növény, ép szélű illatos levelei páratlanul szárnyaltak, virágai barkában fejlődnek, termése a dió. Nem csupán a dió termése és a fája hasznos, hanem levele, a termés külső húsos burka, valamint a kemény hártyás képződmény: a közfal is. Salamon megénekelte Salamon király egyik énekében dicséri a szerelmesek kertjében viruló virágokat, gyümölcsöket, köztük a diófát. Az értékes csonthéjast ma is fontos táplálékként és sokoldalú gyógyírként tartjuk számon. Ezt bizonyítja, hogy sok vidéken szinte minden udvarban áll egy-egy árnyat adó diófa. Hogyan készítsünk teát? A diófalevél-tea cserzőanyagokban nagyon gazdag, kiváló szer a gyomor- és a bélhurut, illetve a hasmenés ellen. A diótea fertőtleníti a gyomrot és a beleket, összehúzza a gyulladásban lévő nyálkahártyát, megszünteti a szivárgó vérzéseket, elöli a kórokozó baktériumokat. A leveleket akkor érdemes leszedni, amikor a diók már fele nagyságukat elérték. Csakis az ép, egészséges levelek értékesek, mégpedig a közös levélgerincről, a "szárról" lefosztva. Szellős padláson, 1-2 ujjnyi rétegben elhintve szárítsuk. Hasznos kopács A termés külső húsos burkát, a kopácsot diószüretkor kell gyűjteni, és vékony rétegben kiterítve, napon szárítani. A penészes vagy megfeketedett részeket gondosan ki kell válogatni. A diókopács drogja csersavat (az éretlen még többet) és C-vitamint is tartalmaz. Főzetét belsőleg izzadás, gyomor- és bélhurut, valamint étvágytalanság ellen használják. Az ilyen főzettel mosott barna haj csillogóvá válik, sötétebb árnyalatot kap. Az olívaolajban kifőzött kopács kiváló hajkenő, dióolajként árusítják. A barna fapác alapanyaga is a zöld burokból készül. Dióbél királyfi A dióbél esszenciális zsírsavakat, vitaminokat,kalciumot, fluort és magnéziumot tartalmaz, továbbá értékes fehérjéket. Különösen kiváló táplálék azoknak, akik sok szellemi munkát végeznek. A dió erősíti az idegeket, és talpra állítja a legyengült embert. Azok a májbetegek, akik nem fogyaszthatnak zsiradékot, a diót nyugodtan ehetik, mert serkenti a máj működését, és ezzel az emésztést is. Jót tesz továbbá a termékenységnek és a hormonháztartásnak is. Gyermekgyógyászatban kifejezetten ajánlatos vérszegénység és sápadtság esetén, a csontnövekedést is segíti. A dióbél fogyasztása kis adagokban ajánlott. Sütemények és egyéb finomságok elkészítéséhez is használhatjuk, de kenyeret és szószokat is ízesíthetünk vele. Egészségünk megóvása érdekében ne csak diót, hanem mogyorót, mandulát, szezám-, napraforgó- és tökmagot is fogyasszunk. A magvak mellett a közelgő hideg évszak fontos, egészséges tápláléka a méz és a hidegen sajtolt olajok. Diót is egyenek az idősek! Egy kevés dió egy máskülönben egészséges étrendben segíthet az idősebb embereknek a motoros és magatartási készségeket igénylő feladatok teljesítményének javításában - derül ki az Agricultural Research Service (ARS) által támogatott kutatásból. A dióban polifenolok, egyéb antioxidánsok és esszenciális zsírsavak találhatóak. A vizsgálatot a bosztoni Tufts Egyetem Jean Mayer USDA Öregedési Humán Táplálkozáskutató Központ (HRNCA) Idegtudományi Laboratóriumában végezték. James Joseph idegtudós, Barbara Shukitt-Hale pszichológus, valamint Lauren Willis és Vivian Cheng társszerzők számoltak be eredményeikről a British Journal of Nutrition című lapban. Az idősödő agy számos változáson megy keresztül, amelyek megváltozott vagy hibás idegi működéshez vezethetnek. Ilyen zavart tulajdonítanak a "szinaptikus plaszticitás" (az idegsejtek közötti kapcsolatok erősségben és működésben való változásának képessége) megváltozásának, és az idegszövetet érő fokozott oxidatív károsodásnak. Idős rágcsálókban ezek a hibák életkorra érzékeny egyensúlyozási, koordinációs és térbeli munkamemóriát felmérő tesztek során mutatkoznak meg. A vizsgálathoz testtömegben párosított, idős patkányokat véletlenszerűen osztottak be a négyféle étrend egyikéhez. Nyolc hétig a patkányok speciális tápkeveréket kaptak, amely 0, 2, 6 vagy 9 százalékban tartalmazott diót. A patkányokkal ezután motoros és memória teszteket hajtottak végre. Összehasonlításképp a 6 százalékos diótartalmú étrend emberi mértékben 28 gramm dió elfogyasztását jelenti, vagyis napi 7-9 diót. Ez a "hús és bab csoport" számára 57 grammal egyenértékű, és két teáskanálnyi diétás olajnak felel meg. A vizsgálat során kiderült, hogy a 2-6 százaléknyi diót tartalmazó étrenden tartott patkányoknál javult az életkorral összefüggő motoros és kognitív hiány, miközben a 9 százalékos diótartalom károsította a referencia memóriát. A dió mérsékelt mennyiségű fogyasztása polifenol és egyéb bioaktív vegyülettartalma miatt többszörös hatással van az idegszövetekre a kutatók szerint.

A gyógyitó méz

Amit a mézről tudni kell:
- magas szénhidrát tartalmának köszönhetöen a leghatékonyabb természetes energiaforrás
- 80 %-ban szőlőcukorból, és gyümölcscukorból áll, melyek egyszerű cukrok, így kímélik a májat és a hasnyálmirigyet, ezért a legjobb, ha édesítésre répacukor helyett mézet használunk
- rendkívűl gyorsan, közvetlenül a bélből szívódik fel
- vértisztító hatása miatt fiatalítja, frissíti a szervezetet
- kiváló segítség nemcsak a fáradtság, de a külömböző betegségek leküzdésében is
- a méz szinte az összes ásványi anyagot tartalmazza, amely az emberi szervezet működéséhez szükséges
- a vérben kimutatható 24 elem közül 22 megtalálható benne
- a sötétebb mézek, mint a fenyő vagy a pitypang, gazdagabbak ásványi elemekben, vasban, rézben és mangánban
- a száraz, sötét, hűvös helyen, zárt üvegben tárolt méz két évig is képes megőrizni vitamintartalmát
- magas B1, B2, B6, C vitamin, folsav

A méz rendszeres fogyasztása elősegíti a vérképződést, gyarapítja az immunrendszer vérképző sejtjeit. Belsőleg 1 - 3 evőkanál pótolja a cukrot, nyugtat. Külsőleg jó sebelzárást biztosít.

Legismerteb fajtamézeink és hatásai

Akácméz: jó köhögés csillapítására és gyomorsavtúltengésre. Magas gyümölcscukor-tartalma miatt sokáig folyékonymarad.

Aranyvesszőméz: kissé sötétebb, lassan kristályosodó méz, amely kiváló vesetisztító, húgyúti fertőtlenítő.

Facéliaméz: halványbarna, kissé opálos színű, kellemes zamatú méz. Könnyen emészthető, ezért a gyengébb gyomruaknak is ajánlott.

Galagonyaméz: világos, kristályosodó méz, amely különösen szívbetegségek esetén, szívgyengeségnél ajánlott.

Gesztenyeméz: sok ásványi anyagot tartalmaz. íze pikánsan kesernyés. Fogyasztás víszérpanaszoknál és trombózisok megelőzésére javaslott.

Hajdínaméz: különös illatú, barnássárga méz. Erősítő hatású. Rendszeres fogyasztása előnyösen hat a bőrképződésre.

Harmatmézek: sötét, barnás-fekete színű, fűszeres ízű mézek, tölgy-, fűz-, fenyőfákról származnak. Jó immunerősítő, roboráló, veseműködést serkentő mézek.

Hársméz: kellemes ízű, fűszeres méz, amely légúti hurutok, görcsös, lázas állapot esetén ajánlott. Jó idegnyugtatónak és mézes pakolás céljára.

Kutyatejméz: világosbarna, kissé karamell ízű, kellemes illatú méz. Gyakran kristályosodik. Jó erősítő.

Levendulaméz: kiváló aromájú méz, illatát sokáig megörzi. Álmatéanságra, veseproblémákra ajánlatos.

Lóhereméz: halványsárga, zsírszerű méz. Főként érzékeny gyomruaknak ajánlott.

Medvehagymaméz: kevésbé kristályosodó, pikáns ízű, fűszeres gyógyméz. Kiváló görcsoldó és idegnyugtató.

Mentaméz: zamatos, világoszöld színű, sok illóolajat tartalmaz. Emésztést serkentő, puffadást csökkentő, görcsoldó és fájdalomcsillapító hatású.

Napraforgóméz: gyorsan kristályosodó, sárga színű, magas flavonoid tartalmú méz. Sütésre alkalmas.

Repceméz: kevéssé savas, gyorsan kristályosodó, krémyzínű méz. Gyomorsav-túltengésnél hatásos.

Selyemkóróméz (vaddohányméz): kiváló aromájú, fűszeres ízű csemegeméz.

Somkóróméz: világos, zamatos, kellemes illatú méz. Lassan kristályosodik. Trombózismegelőző hatású.

Tarlóvirágméz: világos, lassabban kristályosodó, iridoid tartalmú méz. Nyugtató hatású.

Vöröshagymaméz: sárágás szímű, kissé hagyma illatú. Légúti megbetegedésekre kiváló.

A méz kb. 190 tápanyagot tartalmaz: 19 aminosavat, 33 ásványi anyagot, 11 vitamint,

enzimeket, szőlőcukrot, gyümölcscukrot, amely molekulaszerkezetének minden talakítása nélkül beépíthető a szervezetbe.

Kalória értéke rendkívül nagy.

Megtalálhatók benne a szervezet számára nélkülözhetetlen nyomelemek: kalcium, foszfor, magnézium, klór, nátrium, kén, jód, vas, kobalt, réz, cink, kadmium, mangán, aluminium, stb.

Ezek igen fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban.

A legtöbb vitamin a mézben fordul elő: B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C-, A-, E- vitaminok különböző arányban találhatók meg benne.

A méz enzimeket is tartalmaz, amelyek a sejtanyagcsere katalizátoraként elősegítik a szervezetben végbemenő vegyi átalakulásokat.

Ezek az enzimek: kataláz, diasztáz, invertáz, lipáz, peroxidáz.

Tartalmaz még fehérjéket és aminosavakat is.

Rendkívül fontos a méz fertőtlenítő, baktériumölő hatása is. Számos veszedelmes baktériumra megsemmisítőleg hat.

A mézben levő szőlőcukor (glukóz) szervezetünk számára a legfontosabb cukorféleség, amely csak a gyümölcsökben és a mézben fordul elő szabadon.

A mézben lévő hormonok óvják a vesét és a májat.

A legújabb kutatások szerint vérnyomáscsökkentő hatásuk is van.

A méznek sebek, gyulladások gyógyításakor tapasztalt baktériumölő hatását már ősidők óta ismerik.

Tévhitek

1. Az a jó méz, mely folyékony. A méz kristályosodási hajlamát a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) aránya szabja meg. Az előbbi elősegíti, az utóbbi gátolja. Az akácméznél a fruktóz-glükóz arány 1,4-1,7 : 1 között mozog, ezért marad sokáig folyékony. A repceméz egy hónap múlva már ikrás, azaz kristályos. Ilyenkor egyedül a méz halmazállapota változik, semmi más. A fogyasztók ezt gyakran "cukrosodásnak" vélik, és azt hiszik hogy a méhész cukrot tett a mézbe.

A fejlett egészségkultúrával rendelkező skandináv országokban a sűrű, krém-mézet részesítik előnyben, mert ezt nem kell hőkezelni, nem folyik le a kenyérről, könnyen kenhető. Ha a megsűrűsödött mézet újra folyékonnyá szeretnénk tenni, állítsuk az üveget 40 fokos vízfürdőbe. Csak annyit olvasszunk fel, amennyit hamarosan elfogyasztunk, mert a felmelegített méz rövidebb ideig őrzi meg értékes anyagait.

2. Az üveg címkéjén különböző dátumokat olvashatunk: eláll 6 hónapig, egy évig. Tévedés, ez a kitűnően tiszta élelmiszer korlátlan ideig eláll. A változás a halmazállapotban lép fel először, besűrűsödik. A vitamin- és enzimtartalom lassan csökken és másfél év múlva lesz jelentősen kevesebb. De azon túl is ízletes és fogyasztható marad. A folyamat lassítása érdekében érdemes a mézet sötét helyen tárolni.

Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves Spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol.

Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.

Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nemcsak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.

A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.

Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.

A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.