Moldován Vilmos

Karácsony


Odakint hull a hó.
Fehérlik a rét, az út, a tó.
Ülök a melegben egymagam, 
Itt bent csend van, néma az ajkam.
Csak kályhámban serceg a parázs...
Életed rövid tűz, elmulás...


Siető léptek hallatszanak jégvirágos ablakom alatt, 
Hová mennek oly kinos gyorsan 
Az emberek mind izgatottan?
Tán haldoklónak visznek vigaszt,
Kinél egy sápadt asszony virraszt?
Vagy árváknak visznek ruhákat, 
Kik jéghideg szobákban fáznak?
Vagy örömhirt a bús anyáknak, 
Kik fiukra hiába várnak?
Nem! Ma Kaarácsony van! Zord, hideg.
Bezárultak az önző szivek, 
Minden mulatóhely ma tömött, 
Emberek keresnek örömöt.
Táncolnak és fennen vigadnak.
Ma születnek vig lakodalmak.
Pókhálókból álmokat szőnek, 
Ma szeretnek, gyűlőlnek, őlnek...
Álmos cigányok muzsikálnak, 
S szivekben kelnek szőrnyű vágyak.
Táncolnak, isznak, dorbézolnak,
Kik reggel még templomban voltak.
Halomra törnek az üvegek, 
Nem baj, hogy Jézus megszületett.
Hisz nem ez a fontos azoknak, 
kik e napon léhán mulatnak.
Igy fest ez a modern Karácsony:
Gyertyák égnek a fenyőfákon, 
Gyomor, s érzelmek ünnepe ez,
Csaló külszin mindent elfedez.


Amint nézem ez őrületet, 
Mely sok szivet hatalmába vett, 
Elöttem feltünk egy alak:
Ruhájáról fények bomlanak,
Megismerem a drága Mestert,
S elébe hullok, mint egy gyermek.


Uram lásd megvet ez a világ,
Utadra nem szóródik virág.
Egyedül jársz havas tájakon
Arcodra ült néma fájdalom.
Tudom, hogy hiveket keresel, 
De meddig elláthatsz szemeddel
Csak zórd, fagyos sziveket találsz, 
Melyekben a hit, csak talmi máz.
Hozzád már pásztorok nem vágynak, 
Szent jelek utat már nem irnak.
Eltünt a hű, vezérlő csillag, 
s a pusztákon vándorok sirnak.
Öröm helyett bennünk kin terem, 
Elveszett előlünk Betlehem.
S napkeletről nem jönnek bölcsek
Heródesek életedre tőrnek.


Uram! Tudom, hogy fáj minden szó, 
A bűnökre nem hull fehér hó, 
Néked ma kedves minden lélek, 
A bűnösök ha hozzád térnek, 
A szenvedők ha hivogatnak, 
Zákeusok ha befogadnak.


Uram! Ha nincsen számodra hely, 
Hol e zord időben áttelelj, 
Ha nincsen e világban jászol, 
Mert a sziv, bűntől telve gyászol.
Ha téged sehol nem fogadnak, 
S e télben otthon nélkül hagynak, 
Fogadd el szivemet szállásnak.
Ha a gazdagok ma megvetnek, 
Lesz szivemben egy kis hely Neked!
Ha mulatozók nem ismernek, 
S házaikból Téged kivernek, 
Ha templomok be nem fogadnak
S követőid megtagadnak.
Szivemben mindig lesz hely Neked!
Hogy Te velem lakjál, s én Veled, 
Hol fáradt fejedet lehajtsad,
s tanitni megnyissad ajkad.


Jézus, ma már ne is menj tovább!
Mert bágyadt és mámoros a világ.
A házakban fényszórok égnek
Ajándétól nem látnak téged.
Maradj itt, töltsd velem az estét, 
Könnyitsed a sorsom keresztjét, 
S ha álomra hajtom a fejem, 
Ó Jézusom, Te maradj velem.
Mert nincs szükségem nékem másra
Sem fényre sem magasztalásra,
Sem mámorra, sem vig örömre
Csak Te legyél velem örökre.
Legyen szivem Számodra jászol, 
s ez lesz az igazi Karácsony!