A gyógyitó méz

Amit a mézről tudni kell:
- magas szénhidrát tartalmának köszönhetöen a leghatékonyabb természetes energiaforrás
- 80 %-ban szőlőcukorból, és gyümölcscukorból áll, melyek egyszerű cukrok, így kímélik a májat és a hasnyálmirigyet, ezért a legjobb, ha édesítésre répacukor helyett mézet használunk
- rendkívűl gyorsan, közvetlenül a bélből szívódik fel
- vértisztító hatása miatt fiatalítja, frissíti a szervezetet
- kiváló segítség nemcsak a fáradtság, de a külömböző betegségek leküzdésében is
- a méz szinte az összes ásványi anyagot tartalmazza, amely az emberi szervezet működéséhez szükséges
- a vérben kimutatható 24 elem közül 22 megtalálható benne
- a sötétebb mézek, mint a fenyő vagy a pitypang, gazdagabbak ásványi elemekben, vasban, rézben és mangánban
- a száraz, sötét, hűvös helyen, zárt üvegben tárolt méz két évig is képes megőrizni vitamintartalmát
- magas B1, B2, B6, C vitamin, folsav

A méz rendszeres fogyasztása elősegíti a vérképződést, gyarapítja az immunrendszer vérképző sejtjeit. Belsőleg 1 - 3 evőkanál pótolja a cukrot, nyugtat. Külsőleg jó sebelzárást biztosít.

Legismerteb fajtamézeink és hatásai

Akácméz: jó köhögés csillapítására és gyomorsavtúltengésre. Magas gyümölcscukor-tartalma miatt sokáig folyékonymarad.

Aranyvesszőméz: kissé sötétebb, lassan kristályosodó méz, amely kiváló vesetisztító, húgyúti fertőtlenítő.

Facéliaméz: halványbarna, kissé opálos színű, kellemes zamatú méz. Könnyen emészthető, ezért a gyengébb gyomruaknak is ajánlott.

Galagonyaméz: világos, kristályosodó méz, amely különösen szívbetegségek esetén, szívgyengeségnél ajánlott.

Gesztenyeméz: sok ásványi anyagot tartalmaz. íze pikánsan kesernyés. Fogyasztás víszérpanaszoknál és trombózisok megelőzésére javaslott.

Hajdínaméz: különös illatú, barnássárga méz. Erősítő hatású. Rendszeres fogyasztása előnyösen hat a bőrképződésre.

Harmatmézek: sötét, barnás-fekete színű, fűszeres ízű mézek, tölgy-, fűz-, fenyőfákról származnak. Jó immunerősítő, roboráló, veseműködést serkentő mézek.

Hársméz: kellemes ízű, fűszeres méz, amely légúti hurutok, görcsös, lázas állapot esetén ajánlott. Jó idegnyugtatónak és mézes pakolás céljára.

Kutyatejméz: világosbarna, kissé karamell ízű, kellemes illatú méz. Gyakran kristályosodik. Jó erősítő.

Levendulaméz: kiváló aromájú méz, illatát sokáig megörzi. Álmatéanságra, veseproblémákra ajánlatos.

Lóhereméz: halványsárga, zsírszerű méz. Főként érzékeny gyomruaknak ajánlott.

Medvehagymaméz: kevésbé kristályosodó, pikáns ízű, fűszeres gyógyméz. Kiváló görcsoldó és idegnyugtató.

Mentaméz: zamatos, világoszöld színű, sok illóolajat tartalmaz. Emésztést serkentő, puffadást csökkentő, görcsoldó és fájdalomcsillapító hatású.

Napraforgóméz: gyorsan kristályosodó, sárga színű, magas flavonoid tartalmú méz. Sütésre alkalmas.

Repceméz: kevéssé savas, gyorsan kristályosodó, krémyzínű méz. Gyomorsav-túltengésnél hatásos.

Selyemkóróméz (vaddohányméz): kiváló aromájú, fűszeres ízű csemegeméz.

Somkóróméz: világos, zamatos, kellemes illatú méz. Lassan kristályosodik. Trombózismegelőző hatású.

Tarlóvirágméz: világos, lassabban kristályosodó, iridoid tartalmú méz. Nyugtató hatású.

Vöröshagymaméz: sárágás szímű, kissé hagyma illatú. Légúti megbetegedésekre kiváló.

A méz kb. 190 tápanyagot tartalmaz: 19 aminosavat, 33 ásványi anyagot, 11 vitamint,

enzimeket, szőlőcukrot, gyümölcscukrot, amely molekulaszerkezetének minden talakítása nélkül beépíthető a szervezetbe.

Kalória értéke rendkívül nagy.

Megtalálhatók benne a szervezet számára nélkülözhetetlen nyomelemek: kalcium, foszfor, magnézium, klór, nátrium, kén, jód, vas, kobalt, réz, cink, kadmium, mangán, aluminium, stb.

Ezek igen fontos szerepet játszanak az életfolyamatokban.

A legtöbb vitamin a mézben fordul elő: B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B12-, C-, A-, E- vitaminok különböző arányban találhatók meg benne.

A méz enzimeket is tartalmaz, amelyek a sejtanyagcsere katalizátoraként elősegítik a szervezetben végbemenő vegyi átalakulásokat.

Ezek az enzimek: kataláz, diasztáz, invertáz, lipáz, peroxidáz.

Tartalmaz még fehérjéket és aminosavakat is.

Rendkívül fontos a méz fertőtlenítő, baktériumölő hatása is. Számos veszedelmes baktériumra megsemmisítőleg hat.

A mézben levő szőlőcukor (glukóz) szervezetünk számára a legfontosabb cukorféleség, amely csak a gyümölcsökben és a mézben fordul elő szabadon.

A mézben lévő hormonok óvják a vesét és a májat.

A legújabb kutatások szerint vérnyomáscsökkentő hatásuk is van.

A méznek sebek, gyulladások gyógyításakor tapasztalt baktériumölő hatását már ősidők óta ismerik.

Tévhitek

1. Az a jó méz, mely folyékony. A méz kristályosodási hajlamát a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz) aránya szabja meg. Az előbbi elősegíti, az utóbbi gátolja. Az akácméznél a fruktóz-glükóz arány 1,4-1,7 : 1 között mozog, ezért marad sokáig folyékony. A repceméz egy hónap múlva már ikrás, azaz kristályos. Ilyenkor egyedül a méz halmazállapota változik, semmi más. A fogyasztók ezt gyakran "cukrosodásnak" vélik, és azt hiszik hogy a méhész cukrot tett a mézbe.

A fejlett egészségkultúrával rendelkező skandináv országokban a sűrű, krém-mézet részesítik előnyben, mert ezt nem kell hőkezelni, nem folyik le a kenyérről, könnyen kenhető. Ha a megsűrűsödött mézet újra folyékonnyá szeretnénk tenni, állítsuk az üveget 40 fokos vízfürdőbe. Csak annyit olvasszunk fel, amennyit hamarosan elfogyasztunk, mert a felmelegített méz rövidebb ideig őrzi meg értékes anyagait.

2. Az üveg címkéjén különböző dátumokat olvashatunk: eláll 6 hónapig, egy évig. Tévedés, ez a kitűnően tiszta élelmiszer korlátlan ideig eláll. A változás a halmazállapotban lép fel először, besűrűsödik. A vitamin- és enzimtartalom lassan csökken és másfél év múlva lesz jelentősen kevesebb. De azon túl is ízletes és fogyasztható marad. A folyamat lassítása érdekében érdemes a mézet sötét helyen tárolni.

Az ember már az ókor előtt is ismerte és fogyasztotta a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves Spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol.

Az Ószövetség is ír a méhek tartásáról, és a méz szüreteléséről.

Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nemcsak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből mézeskalácsot, mézbort, mézsört készítettek, illetve süteményeket, bort is ízesítenek vele. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer.

A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet.

Manapság ismét kezdi visszafoglalni helyét a táplálkozásban. Az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.

A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.